Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)

Harc a Tisza-szabályozás megkezdéséért

HARC A TISZA-SZABÁLYOZÄS MEGKEZDÉSÉÉRT

Amikor 1820—21-ben ezrede Debrecenben állomásozott, Széchenyi sokfelé megfordult a Tisza völgyében. Egész életén át kísérte az itt tapasztalt por, sár, mocsár és szegénység emléke. Joggal írhatta hát — bár negyed századdal később —, amikor mint a „Közlekedési Bizottmány” elnöke a Tisza völgye ügyeiben is illetékességet nyert:

„Hogy lehetett volna ... — új hatáskörömben — bármilly előbbi gondolatom, mint a Tiszavölgy, mellyben legtöbb és legeredetibb magyar lakik, s mely naprul napra inkább közelít végpusztuláshoz . . . A magyar . .. miként szaporodjék, ha nagyobb és eredetibb része sátorát éppen olly lapályokban üté fel, mellyek naprul napra, a helyett, hogy kies kertekké varázsoltatnának, mire annyira ajánlkoznak, mindinkább a’ korlátlan vizek martalékaivá válnak, s mely- lyekben süppedékes és egészségtelen létük miatt valamint a népesedés, úgy minden egyéb munka is valódi sisyphusi kárhozat.

Miért nem tettem ezt eddigelé, természetes. Leg- elsőbben is mert kormányi segítség nélkül illy óriásiakba vágni fejszét, elbízottság lett volna;... — s aztán, mert a Dunával, — melly által már most egy kissé jobban össze van kötve honunk a tengerekkel, mi egykor szinte megtermi tán hasznos gyümölcsét, — és némi egyebekkel is bizony volt elég dolgom,. .. hanyagságrul nem vádoltathatom legnagyobb ellenségem által is.”li2

79