Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)

Széchenyi fellépése

hogy mindazokat, akik nem adnak feltétlen igazat nekik és hébe-hóba nemet mondanak, durva, faragatlan tuskónak tartják.”10

..Országos gyűlés a felső-táblán. Én magyarul beszéltem. Olyan izgalomban, hogy szívesebben mennék a bitóra. Vajon fogok-e valaha is hidegvérrel beszélni tudni?”

1825. október 12.11 Először hangzott el magyar szó az országgyűlés felső tábláján! Azt javasolta, hogy a főrendek tegyék magukévá az alsó-tábla sérelmi felirattervezetét.12

:,A császár rendkívül dühös rám, s Ferdinánd főherceggel akar engem elintéztetni. »Amiért ellenem beszélt, és az uniformisát megtépázta.«”13

„Most le a piros nadrággal és törvényeket és gazdaságtant tanulni!”1'1

„Vannak emberek, akiknek végtelen eszmekészle- tük van, de vajon hányán vannak, akik ezt elrendezni, tisztázni, s valamilyen igazi haszonra fordítani képesek? . . .

Egy nemzetet felingerelni, megsérteni, a mi ügyünk számára kedvező, elaltatni valódi veszedelem.

A Szent-Szövetség előítéleteink és tudatlanságunk segítségével uralkodik.”13

Néhány nappal később, november 3-án, — amikor a kerületi táblán Felsőbüki Nagy Pál a nemzeti szellem és a magyar nyelv ápolásában az elsősorban felelős főrendűek szűkkeblűségét és közönyét ostorozta, Széchenyi előlépett és újból felszólalt magyarul:

„Nekem itt szavam nincsen, az Országnak Nagyja nem vagyok, de birtokos vagyok, és ha feláll olly intézet, melly’ a magyar nyelvet kifejti, melly’ azzal segíti honosaink magyarokká nevelését, jószágaim’ egy esztendei jövdelmét feláldozom.

Érett megfontolással teszem ezt, azért czélra vezethető felvigyázást kívánok, hogy a nemzetnek ajánlott summa haszontalanul el ne pazaroltassék.”16

12