Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)
Széchenyi fellépése
SZÉCHENYI FELLÉPÉSE Harminchárom éves korában, robbanásszerűen lépett a közéletbe. 1825 szeptemberében jelent meg először Pozsonyban, az országgyűlésen. Az elsőn, 1812 óta, amelyen a nemzetnek módja volt alkotmányos sérelmeit feltárni, jövője útját egyengetni. A fiatal huszárkapitánynak az ott folyó dolgokról, a követekről, eszméikről, az ügyek viteléről csakhamar találó véleménye formálódott ki. „A felsötáblán többnyire olyan emberek ülnek, akik magyarul sem, latinul sem tudnak, ezért ott a papság túlsúlyra fog szert tenni.”'1 „Ez antiliberális alkotmány védelme: nem valami nemes feladat. 400 000 lelket látunk, akik előjogaikat és kiváltságaikat olyan 10 000 000 emberrel szemben akarják megerősíttetni, akiről az országgyűlésen szó sem esik! Ha erre a tárgyra fordul a szó: olyan véleményeket és korlátoltságokat hall az ember, melyek a tunguzok vagy a baskírok birodalmába illenek. »De hisz a magyar paraszt boldogabb mint az osztrák« ez az egyik okoskodás, — mintha ok volna arra, — mert ezt még elismerném, — hogy megnyugodjunk a magyar paraszt sorsa felől. — A lovat kevésbé bántalmazzák, mint a szamarat, és zabot kap, — »következésképp a ló boldog«. Be szép következtetés!”s „A deputáció az ország sérelmein dolgozik! Egyetlen egy praktikus, ügyibe való embert sem látok, — ékesszólót sokat. Meseországbeli költők!9 „Nagyuraink olyan régóta vannak saját kreatúráikkal körülvéve, akik mindenre igent mondanak, — II
