Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)

A Balaton gőzhajózásának megteremtése

és borvíz-helyeket oily magához vonzó bájerővel ruház fel, hogy mind a már sokat élvezett, mind a még sokat élvezni akaró egyiránt és nagy számban tódul feléjük . ..

... milly haszon- és kellemdús kifejlésre volna a füredi öböl és átalján az egész balatoni partvidék, képes „itt vajmi sokat tett ugyan a természet, de

annál kevésbé vehető észre az embernek ápoló keze, midőn elferdítési és rontási iránya szinte minden lépten látható.”149

„Munkafáradt ember, ha a Balaton víztükrét meglátja, új életkedvet érez ereiben csörgedezni. .. mind azok, kik például Budapest hőség- s poraibul menekülve, nem bírnak uradalmakkal, de azért mégis szeretnek, akarnak részesülni, pedig saját telkeiken és saját falaik közt, a mezei élet kellemeiben. S erre mennyire lenne alkalmas a mocsáridul kitisztult, Budapesttel szorosabb és könnyebb összeköttetésbe tett Balaton/”150

Széchenyi annyi alkotása között a Balatonért tette talán a legkevesebbet, de eszméi, kezdeményezései ezen a területen is máig hatóak. Reá gondolva igaznak érezzük a kortárs, Garay Jánosnak sorait:

„Egy évezreden át ugarul állott a magyarnak

Tétlen pangásban a gyönyörű Balaton.

Széchenyi jött: a tó megijedt a nagy haladótul

»Ez megigáz!« mondá s kebele felháborodott.

Hasztalan, a hullámzabolázó gőzös előáll:

És a veszteglő tó — haladásnak ered!”

112