Mészáros Vince: Gróf Széchenyi István al-dunai diplomáciai kapcsolatai (Források a vízügy múltjából 8. Budapest, 1991)

Bevezetés

helyzetére talán nem korszerűtlen azon időben, mikor minden szem kelet felé fordul, érezvén, hogy egész politicánk'megfejtése's megállapítása tőle függ." (42. p.)-„Ami azon tartomány okát illeti, melyeket a' Duna 's a' belészakadó folyók mosnak, Bosniát, Serviát, Bolgárországot, Havasalföldet, 's Moldvát Bessarábiának egy részével, ezeknek léte 's jövője 'a keleti 's dunakereskedési kérdéssel legszorosabb kapcsolatban áll." (44. p.) - Bármily természetes a' Duna általi összeköttetés, mégis csak akkor remélhetjük kereskedésünk' sikerét, ha más hatalom ezt előttünk elzárni nem fogja . . ." (45. p.) „Servia, Moldva s' Havasalföld ... az orosz szomszéd 's atyafi nemzet' befolyása által, a' drinápolyi békekötés' következtében némi függetlenségre emelkedtek, török s' orosz védhatalom alatt,.. Hozzá járul még hogy a' tartományok lakói bár vallásra 's nemzetiségre az oroszokkal rokonok, geographiai fekvésük által érdekeikben ellenségeik, mert NándorFejérvár és Galacz, Bukarest és Jászvásár, Odessának ós Taganrognak természetes versenytársai, kereskedésök' czikkei ugyanazok, földök' termékenysége nem különböző, a' Fekete tenger nyitva áll előttük, azon tenger mellynek kizárólagi hajózhatása Odessa' virágának főeszköze. Az aldunai tartományok' felvirágozása déli Oroszországnak legveszedelmesebb ellensége. Illy körülmények között a' fejedelemségek' természetes baráti és szövetségesei Angolország 's Ausztria." (50. p.) Lássuk mit tapasztalt Széchenyi, aki ezekben a forrongó években járt először román földön. Naplójában ilyen bejegyzéseket találunk: „Mindenütt oroszokat látni. Gingerovóban [helyesen Giurgin, ma Gyurgyevo] oroszok fehér sátor táborban. A partokat elsáncolták." . . , „Az oláh helységek többnyire föld alatt vannak, úgy, hogy alig lehet őket megtalálni." (Napló, 1830. július 13.) „Izvanileben quarantaine. Elmegyek, hogy láttamoztassam útleveleinket. Részeg kozák. Azt mondja az oláhokról: nem kell nekik más, csak kancsuka." (Waldstein napló, 1830. júl. 8.) ,A Duna torkolatát ki kell kotortatni. ... az orosz vis inertiae [tunyaság] elégséges ahhoz, hogy dunai kereskedelmünket tönkretegye. Ki olyan ostoba, hogy elhigyye: az orosz szorgalmasan kikotorja a Dunacsatornát - erre szükség van - hogy Odessának ártson... Estefelé megérkeztünk az isaktsai [isaceai] orosz hajóhídhoz. Ha az orosz parancsnoknak nincs kedve, 10 napig nem nyitja ki. Egy francia hajónak különféle ürügyek miatt, melyek között egyetlen igaz, alapos ok nem volt, 7 napig kellett várnia. 4-én (egy napi várakozás után) átengedtek . . . Sok hajó volt a Duna torkolatánál. Itt is volt orosz parancsnok, erős matróz alakulattal és több csónakkal. Ettől a parancsnoktól függ nemcsak az, hogy az ember kijuthat-e a Fekete-tengerre - hanem általában minden hajónak ő az ura, rajta múlik, hogy kimehet-e vagy sem, mert ha nem ad 5-6 csónakot 30^40 matrózzal, hogy a hajót kivontassák - akkor egészen bizonyos, hogy egy hajó sem mehet ki." (Napló, 1830. augusztus 3-5.) „Számunkra ami a nyersterményeket etc. illeti a Kelet felé irányuló kereskedelem csak akkor lehet jövedelmező, ha Odessát nyomja, vagy ellensúlyozza. - Márpedig Odessa ós Sulina és a többi kis Duna-ág is az oroszok kezében van, úgyhogy az ember Oroszország közepén képzeli magát. - Consequentia: tehát az oroszok eltűrik kereskedelmünket ha passiv és tönkreteszik ha aktív." (Napló, 1830. augusztus 7.) Ennek ellenére hasznosnak látja a Duna-út megnyitását, mert a tapasztalt helyzetet változtathatónak ítéli, és a balkáni népekkel való kapcsolataink élénkülését is hasznosnak tartja. Az ő személyes kapcsolatai a Vaskapu-munkálatok során válnak rendszeressé a szomszéd népekkel, s román viszonylatban különösen Alexandru Ghika havasalföldi fejedelemmel. A munkálatoknál románok ezreit alkalmazta. Részvéte a románság sorsa