Mészáros Vince: Gróf Széchenyi István al-dunai diplomáciai kapcsolatai (Források a vízügy múltjából 8. Budapest, 1991)

Bevezetés

lomba, mint a kaukázusi kis államokat, s ebben csak az európai nagyhatalmak nyomatékos figyelmeztetése gátolta meg. Az európai nagyhatalmak, különösen Anglia és Franciaország, gazdasági érdekeiket látták veszélyeztetve és nyílt rosszallással figyelték az orosz terjeszkedési törekvéseket, míg az ugyancsak féltékeny Ausztria, óvatosan kerülve a nyílt szembekerülést, visszahúzódó magatartást tanúsított. Nem akart ujjat húzni a hatalmas közvetlen szomszéddal, bár aggodalommal figyelte az oroszok befolyásának növekedését a török hódoltság alól kibontakozó balkáni államokban. Ezekben az államokban ugyanis maga is szerette volna - legalább gazdaságilag - megvetni a lábát. A bécsi udvar színt nem valló óvatos politikája egyrészt elősegítette, másrészt hátráltatta Széchenyinek a Dunára vonatkozó terveit, törekvéseit. A bécsi haditanács ugyanis, a 18. század végétől több alkalommal is megbízta a titeli csajkás zászlóalj parancsnokságát az Al-Duna és a Vaskapu felmérésével és hajózhatóságának vizsgálatával, de ezek a bizalmasan kezelt, titkosnak minősített vizsgálódások nem jártak kellő eredménnyel, mert a nyíltabb tevékenység részben török, részben orosz érdekekbe ütközött volna. Ezért kapóra jött a kormányzatnak Széchenyi tervezett dunai útja, melynek magán-jellegét erősen hangsúlyozták, ugyanakkor bizalmas instrukciókkal látták el, s megbízható adatokat reméltek tőle. Ugyanakkor, amint határozott fellépés vált volna szükségessé, visszahúzódtak. A román nép ezekben az évtizedekben szörnyű megpróbáltatáson ment keresztül, A hadjáratok minden élelmezési és közmunkaterhét viselnie kellett, ellenérték nélkül. Sáskajárás, éhínség, marhavész közepette megtörtént, hogy az orosz katonai parancsnok, Soltukin tábornok, román parasztok ezreit fogatta igásállat helyett az eke és a szekér elé. Európa „beteg embere", a török birodalom nem tudta megvédeni pozícióit az oroszokkal szemben, s a hadjáratok során mind hátrányosabb helyzetbe került. Végül is az 1828. évi háborúnak a nyugati hatalmak nyomására létrejött drinápolyi szerződés (1829) vetett véget, s meghozta a balkáni kis népek relatív felszabadulását. Oroszország végleg bekebelezte Besszarábiát és megkapta a Duna-deltát. A két román fejedelemség formailag a török birodalom része maradt, de közigazgatási autonómiával és orosz protektorátus alatt. A szultán által kinevezett törökbarát fejedelmeket leváltották. A havasalföldi Grigore Ghica helyére öccse, az oroszbarát Alexandra Ghika került, Moldvában pedig a puritán loan Sturdza helyére Mihail Sturdza. Ténylegesen azonban mindkét fejedelemség egész 1834-ig orosz megszállás alatt maradt és a tényleges hatalmat a cár helytartója gyakorolta, aki Széchenyi ottjártakor Kiszeljov (Kisileff) cári tábornok volt. A Duna-delta orosz bekebelezése a Duna-hajózás fejlődése elé komoly akadályokat gördített. Orosz érdekekbe ütközött volna a dunai kereskedelmi kikötők és hajózás kifejlődése. így a kereskedelmi hajózást vámokkal és vesztegzárakkal akadályozták, a Duna-deltát pedig - a tengerre való kijutás megnehezítése végett - nem tartották rendben, engedték felíszapolódni, elmocsarasodni. Pulszky Ferenc hivatkozott kortársi művében így vázolta fel a „keleti kérdés" lényegét: „Odessa... déli Európa egyik fő kereskedéshelye. Kiviteli cikkei ugyanazok, melyekkel Magyarország bővelkedik, faggyú, gyapjú, bőr, réz, vas, viasz, méz, hamuzsír, sóshús, kender, vitorlavászon, kötelek, 's különösen búza, mert ezen kikötő időnkben Európa' búzakamrája." (35-36 p.) - ,A Fekete tenger' kereskedésének világtörténeti nevezetességét mutatják már a' politikai bonyolódások is, melyeknek évezredek óta fő oka volt, 's ezen tenger hazánkkal legtermészetesebb összeköttetésben áll Dunánk által." - ,A 'Duna már most is különös érdeket adott az ausztriai birodalomnak a' keleti kérdés' megfejtésének, hol ezen császárság Angol és Oroszország mellett mint harmadik hatalom lép fel. De az egész dunamelléknek állása hazánkat közelebbről érdekli, 's néhány pillanat