Mentsik Győző: Út- és vasútépítés. Útépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
2. Műszaki tanulmány
A domborzati viszonyokat meg kell ismerni. (Szintvonalak jelentése, magassága, magasságkülönbsége, magassági pontok jelentése stb.). A terep emelkedésének ill. lejtésének iránya stb. A domborzati viszonyok áttekinthetősége érdekében célszerű a jellemző (pl. 50 m-es) szintvonalak hegyfelőli (belső) oldalát barna szinesceruzával vastagon áthúzni. Így a terepalakulatok jobban kiemelkednek. A vízfolyásokat kék- szinnel célszerű áthúzni. A szintvonalakra több helyen írjuk fel a magasságukat, úgy, hogy a számok völgy felől legyenek olvashatóak. Feltétlenül ellenőrizni kell a szintvonalak magasságát a beirt magassági pontokhoz viszonyítva. Az általános tájékozódás után a kívánt útirány vizsgálata miatt célszerű a két végpont közötti légvonalat bejelölni. A kezdő és végpont magasságát meg kell állapítani és fel kell írni. A kérdéses irányban a tervezésnél igénybe vehető hágópontokat és mélypontokat (vízfolyások, völgyek keresztezése) szemrevételezzük és megjelöljük. A mélypontokon általában költséges műtárgyakat kell majd létesíteni. Ezért ezek helyének kiválasztásánál igen körültekintő gondossággal kell eljárni. A tervezési irányt a keresztező utak, vasutak, vízfolyások keresztezést pontjainál ügyelni kell a létesítendő műtárgyak szempontjaira. A kérdéses keresztezést pontokon a meglévő pályaszintek magasságát meg kell határozni. Feltétlenül meg kell határozni, esetleg be is jelölni azokat a területeket, ahol az ut tervezése különleges nehézségeket okoz. (Vizenyős, nyugtalan, suvadásos, vízmosásos nagy keresztesésíí terepszakaszok, települések stb.). Ezen tájékozódás után a tervezési terület lehatárolható és kijelölhető a két pont közötti szóbajöhető változatok helyszinrajza, mely természetesen lényegesen eltér a legkedvezőbb légvonallal bejelölt irány hely- szinrajzától. (A légvonalra csak az irány miatt volt szükség.) 11
