Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)

2. A földmű és a part biztosítása növényzettel. A mérnöki biológia

2.53. ábra. A tájrendezés jelentősége

a tájrendezés nélküli sivár egyenes földmű;

b az előbbi földmű tájrendezéssel; c tájrendezés nélküli sivár ívben fekvő földmű;

d az előbbi földmű tájrendezéssel

az utasokat felélénkítjük, és a vezetőnek a célt megszabjuk. Ha ilyen nincsen, akkor a kanyarba a pálya irányváltozását messziről jelző és a tájba illő gyors és magas növésű facsoportot (pl. a jegenye—nyár) telepítünk (2.53. ábra).

Az ilyen tájrendezés egyébként nemcsak az esztétikai hatást emeli, hanem ugyanakkor a közlekedési pálya forgalmát is szolgálja, mert növeli a biztonságot azáltal, hogy a vezető éberségét fokozza és figyelmének fenntartását elősegíti.

Óvakodjunk a hosszú, egyhangú fasorok telepítésétől, mert ezek képe fárasztó, és a bezártság érzését kelti (2.54c ábra).

Ezzel ellentétben az amorf, feloldott elrendezésben telepített növényzetcsoport, amely a tájba beilleszkedik, a képet változatossá teszi, és így a vezetőt és az utast felélénkíti. A természet általában nem alkot geometrikus formákat, és ezért a hosszú fasorok idegen elemként hatnak a tájban. Ugyanakkor a terepet részekre bontó facsoportok, különösen ha rézsűben települnek, a tájba jól beleilleszkednek (2.53. ábra és 2.54. ábrák d részletei).

Lehetőleg ne tervezzünk hosszú egyenes földművet, mert bár az egyenes vonalvezetés a legkényelmesebb, de megbont2.54. ábra. A tájrendezés jelentősége

a a hosszú, egyenes mély bevágás merev rézsűi nyomasztóan hatnak; b az előbbi kellemetlen hatást tájrendezéssel enyhítjük; c a hosszú, egyhangú fasor képe fárasztó és a bezártság érzetét kelti;

d a változatos növényzet és az íves szakaszok beiktatása feloldja a geometrikus formákat

5*

67