Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)

2. A földmű és a part biztosítása növényzettel. A mérnöki biológia

2.44. ábra. Part menti aláüregelődés feltöltése kőszórással terhelt rőzsehasábbal 1 rőzsehasáb; 2 dereglye; 3 horgony; 4 kikötőkötél; 5 kőszórás; 6 bója; 7 feszítőrúd; 8 süllyesztőpadozat; 9 kormánylapát: 10 kikötőkaró; 11 vontatóhorog

építés helyén kővel terhelve elsüllyesztik. Az előbbiekben említett méretekkel az 50 m3-es rőzsehasáb 28 munkaóra alatt készül el.

Ha az árvédelmi töltéseket mederkimosások veszélyeztetik, akkor a kiüregeit helyeket a 2.44. ábrán látható módon hajókról leengedett és kőszórással terhelt rőzsehasábbal tölthetjük fel.

A rőzsepokróc horganyzott lágyvas huzallal szorosan egymáshoz kötözött fűzvessző nyalábokkal készül. A lepedő- szerűen rugalmas, összefüggő rőzseréteget a parthoz horgonyzott munkatutajon kötözik össze, és 3—6 m-enként hossz- és keresztirányú rőzsekolbásszal erősítik meg. A 2.45. ábrán látható a nem meredek (< 1:3) laza talajú part biztosítása az NDK-ban helyben készített és lesüllyesztett rőzse- pokróccal.

A rőzsepokrócot nemcsak a partra, hanem a mederfenékre

is lesüllyeszthetik. Gyakran alkalmazzák ilyen módon a rőzsepokrócot, mint mederelzárások alatti alá- mosás elleni biztosítást, ill. azért, hogy a terméskő darabok a laza fenékbe be ne süllyedjenek. Ilyenkor a sólyatéren készített és vízre bocsátott rőzsepokrócot hajóval a helyszínre vontatják, két kővel megrakott és kihorgonyzott uszály közé besorolják, majd kővel megrakva lesüllyesztik. A 20 cm vastag rőzsepokrócot 20 cm vastagon terítik le terméskővel. A pokróc szélessége és hossza 15—30 m között változik (2.46. ábra).

Azokat a földrézsűket, amelyek mentén az év legnagyobb részében vízfolyás van, rőzseterítésből készített burkolattal biztosítják, ha sem terméskövet, sem műkövet nagyobb tömegben, gazdaságosan beszerezni nem lehet, és a környékén jó minőségű fűzrőzse termelhető. Az 1:1,5—1:2 hajlású rézsűk védelmére szolgáló rőzseterítést fogamzóképes fűzrő- zséből késő ősszel, vagy kora tavasszal építik, hogy a rőzse kihajtson.

Az elmosás veszélyének kitett, és az év túlnyomó részében a vízszint felett levő mederrézsűket általában élő rőzse- terítéssel látjuk el. Az élő rőzseterítés a gyepesítéshez hasonló sűrű szövedékkel fedi le a térszínt. A terítéshez télen vágott fűzfavesszőt alkalmazunk, amelyet egyetlen laza rétegben, néhány cm-es közökkel és 5—10 cm vastagságban, az esés irányában kell leteríteni, és 2—3 cm vastag humusz- réteggel, vagy 8—10 cm vastag földréteggel kell megszórni.

62