Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)
2. A földmű és a part biztosítása növényzettel. A mérnöki biológia
Egy m2 egyszeres és kettős rőzseterítés anyagszükséglete 2.8. táblázat (a lefogás és karózás távolsága 1 m, a rőzsekolbász átmérője 15 cm, a földterítés 5 — 20 cm) Sorszám Anyag Mértékegység 10-15 16-20 10-15 16-20 21-30 31-40 21-30 31-40 cm vastag rőzseterítés egyszeres kettős rúddal rőzsekolbásszal lefogva rúddal rőzsekolbásszal lefogva 1. Rozsé, terítéshez 0,160 0,230 0,190 0,260 0,330 0,460 0,350 0,480 2. Faanyag, karónak és rúdnak m3 0,006 0,006 0,003 0,003 0,006 0,006 0,003 0,003 3. Rozsé, karónak és rúdnak 0,0024 0,0024 0,0012 0,0024 0,0024 0,0012 0,0012 0,0012 4. Botfa, karónak és rúdnak 0,0011 0,0011 0,0006 0,0012 0,0011 0,0011 0,0006 0,0006 5. Dorong, karónak és rúdnak 0,0011 0,0011 0,0006 0,0006 0,0011 0,0011 0,0006 0,0006 6. Ffasáb, karónak és rúdnak 0,0005 0,0005 0,0002 0,0002 0,0005 0,0005 0,0002 0,0002 7. Lágyított acélhuzal, 2 mm kp 0,032 0,046 0,78 0,092 0,065 0,092 0,110 0,140 2.45. ábra. Part biztosítás a part mellett készített rőzsepokróccal 1 kőterítés; 2 rőzsepokróc; 3 rőzsekolbász; 4 dereglye; 5 mederfenék; 6 horgony; 7 bója; 8 kikötés 2.46. ábra. Rőzsepokróc beúsztatása és elsüllyesztése egy sarkantyú tengelyében I vízfolyás iránya; 2 csörlők; 3 fül; 4 rőzsepokróc; 5 horgony; 6 terméskővel terhelt rőzsepokróc; 7 mentőcsónak; 8 bója; 9 horgony; 10 sarkantyú; II dereglye szállítja a következő rőzsepokrócot; 12 rőzsepokrócfogó villa; 13 úszógerenda A vesszők töveit a földbe bújtatjuk. A rőzseterítést a vízfolyással párhuzamos irányban 1,5—2,0 m távolságban füleskarókkal méterenként leerősített 10—15 cm vastag rőzse- kolbászokkal lefogjuk. A rézsűt nem a rőzseszövedék által, hanem a bújtás révén gyorsan fejlődő sűrű gyökérzettel védjük meg (2.47. ábra). Egy m2 egyszeres és kettős rőzseterítés anyagszükségletét a 2.8. táblázat tünteti fel. Ha a rézsű az év legnagyobb részében víz a'att van, akkor holt rőzseborítást alkalmazunk biztosításképpen. A holt rőzseborítást — amely az élőnél lényegesen vastagabb (10— —15 cm) — rőzsekolbásszal, és a kötéseknél átvert füleskarókkal rögzítjük. A holt rőzseborítás 2 — 3 év alatt elkorhad, majd az időnkénti vízzel borításkor iszapot gyűjt, és így a növényzettelepítés kivitelezésének előmunkálataként kell alkalmazni (2 48. ábra). A rőzseborítás kis víz alatti részét, rőzsehengerre szót lábazati kőhányással kell biztosítani. Ahol a rőzseterítés begyökerezését biztosító felszíni talajréteg nincsen, ott rőzserácsot vagy kolbászrácsot alkalmazhatunk. Kivitelezéskor az átlag 12 cm átmérőjű rőzsekolbászo- kat a földrézsűre ferde irányba, egymástól 2—2 m távolságban helyezzük úgy, hogy a kolbászok ily módon 2x2 m nagyságú kazettákat alkossanak. A közöket ezután 20 cm vastag kőterítéssel látjuk el. A kolbászrács megakadályozza a kövek pergését. A kolbászok idővel kizöldülnek, és a rézsűn füzes alakul ki. A kolbászrács úgy is kivitelezhető, hogy a rézsű szintvona'án egymástól 2 m távolságban vízszintes kolbászokat, majd a két kolbászsor közé hullámvonalban további kolbászokat helyezünk el. A kolbászokat méterenként fűzfakaróval le kell erősíteni. 63
