Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)
2. A földmű és a part biztosítása növényzettel. A mérnöki biológia
2.5. ábra. A rézsűbiztosításhoz használt gyepfajta alkalmazási lehetőségei a rézsűhajlás függvényében. A vastag nyíl mindenfajta, a vékony nyíl az igen állékony töltésrézsűk tartományát jelöli 1 füvesítés; 2 kazettás gyeptéglizás; 3 összefüggő gyeptégla- vagy gyeptekercs- felület: 4 lépcsőzetes gyeptéglázás; 5 gyeptéglákból rakott bélésfal a közlekedési pályák töltései; b vízépítési töltések A rézsűbiztosításhoz alkalmazott mérnökbiológiai építőelem kiválasztása a rézsűhajlástól függ. Megkülönböztetjük a mérnökbiológiai eszközök alkalmazása szempontjából ezenkívül a közlekedési pályák rézsűit a vízfolyások partjaitól is. E változók függvényében a 2.5. ábra ismerteti a legmegfelelőbb gyepfajta alkalmazási területét. A földmű nyers felületének termővé tétele elsőrendű jelentőségű a tervezett földművek csapadékvízkárainak elhárítása szempontjából. Ezért a földmunkatervben a humusz és a gyeptégla termelését, szállítását, deponálását és beépítését mind a tervrajzokban, mind a költségvetésekben külön fel kell tüntetni, ill. elő kell írni. Ha a bevágás, vagy anyagkitermelő hely által elfoglalt felületen fák vagy cserjék vannak, akkor mérlegelendő, hogy azokat kiirtsuk-e vagy megfelelő nagyságú földbabán állva hagyjuk-e annak érdekében, hogy a növényzetet megkíméljük. Ha a földmunka kertesítését az elvadult gyom akadályozza, az előkészítés során gyepnyesést, gyomirtást kell végezni, azaz a kijelölt területnek mindennemű fű, durva szárú élő vagy elpusztult növényzettől, annak gyökerével együtt való megtisztítását kell célul kitűzni. A gyepnyesést 2—4 cm vastagságban lapáttal, kapával vagy ásóheggyel való fellazítás után, lapáttal és gereblyével, vagy gépi erővel végezzük. A gyomirtáskor a kiirtott növényzetet kupacokba kell összedobni. A kupacok anyagát ott, ahol arra mód van, szakszerűen depóniákba kell gyűjteni, összeérlelni, és mint kom- posztot, talajjavításra felhasználni. Ahol erre lehetőség nincs, elszállításról, ill. elégetésről kell gondoskodni. A nagyobb növésű elszórt növényeket kézzel kell kiszedni. A kiszedett növények gyökerétől a földet le kell rázni. A növényt, ha alkalmas, komposzt készítésére lehet felhasználni, ha nem alkalmas, vagy erre hely nincs, el kell égetni, vagy a területről elszállítani. Növényi hulladékot nagyobb tömegben kertesítendő területen eltemetni nem szabad, mert elkorha- dásuk után a felszínen egyenetlenségek keletkeznek. A gyomnövényeket mindig úgy kell irtani, hogy a munka azok továbbfejlődését, vagy maghullását megakadályozza. Ha a terület tarackos növényzettel benőtt, akkor a talaj mély fellazításával, a növényzetet kézi erővel, vagy többszöri fogasolással (gereblyézés) kell irtani. A tarackot lehetőleg a legkedvezőbb időpontban, júniustól augusztusig kell irtani. (Tarack a növénynek a földben vízszintesen futó alleveles hajtása.) Gaz és gyom kaszálásakor a levágott anyagot lehetőleg a helyszínen el kell égetni. Ha az anyag nem száraz, néhány napig elégetés előtt feküdnie kell. Ha pedig a megszárításra nincs idő, aterületről el kell szállítani. A komposzt készítésére alkalmas anyagot fel kell használni. 2.21. Termőföld borítás Mindenféle biológiai védelem alapanyaga a termőföld, amelyen a növényzet könnyen gyökeret ver, és jellemzője, hogy jól szellőzött. A nyers földben a növényzet nem él meg, mert rendszerint tömör fekvésű és élőlények nincsenek benne. A humusz a talaj szervesanyag frakciója; rendszerint a termőföld felső 15—25 cm vastag rétege, amelynek fő részét a talajban található elhalt növényi és állati anyagok összessége alkotja. Jellemző anyagai a humuszsavak (huminsavak), amelyek kémiai és biológiai átalakulás során keletkeznek. A földmű építésének megkezdése előtt a létesítendő földmű helyén a felszínt borító termőföldréteget 15—25 cm vastagságban letermeljük, és olyan helyen tároljuk, ahol földmunkát nem végzünk. 3* 35
