Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)
2. A földmű és a part biztosítása növényzettel. A mérnöki biológia
2.6. ábra. Humusz legyalulása és felterítése a földgyalu összegyűjti a humuszt; b a tolólapítot átemelik a depónián; c a depónia széthúzása 2.7. ábra. Humusz elosztása a töltéskorona szélén fektetett munkavágányról A leszedést megelőzően a termőföldet a szennyező szerves vagy szervetlen anyagoktól (gyökér, kő, salak, épülettörmelék stb.) meg kell tisztítani, a területen esetleg található gyomnövényeket ki kell szedni és el kell égetni. A 2.6a ábrán látható, amint a tológép a humuszt lehántja és depóniába gyűjti, majd a földmű elkészülte után a tolólapátot átemeli a depónián (2.6b ábra) és hátrafelé haladva a humuszt a lapát hátoldalával elegyengeti anélkül, hogy az tö- mörítené. A rézsűket úgy humuszoljuk, hogy a termőtalajt a rézsű felső széle mellett haladó járműből kibillentjük (2.7. ábra). A termőföld-depóniákat a tárolási idő alatt szakszerűen kell gondozni, gyomtalanítani, forgatni stb., ha szükséges műtrágyával kell javítani (összeérlelés). Gyepes területen a termőföld-kitermelést és -feltöltést gyepnyesésnek kell megelőznie. Gyepes talajfelszínre talajjavítás vagy feltöltés céljából termőföldet tölteni nem szabad, a gyepet előzőleg fel kell szántani vagy ásni. Ugyanígy kell eljárni az anyagnyerőhely és depónia céljára kijelölt területek esetében is. Ültetvényezés céljára a szervetlen, a nem föld jellegű anyagoktól (kő, salak, tégla stb.) mentes, 10 cm-nél nagyobb rögöket, vastag gyökérmaradványokat nem tartalmazó termőföld használható. Ilyenek: a természetes termőföld (humusz), a melegágyi föld, a komposztföld, a tőzegföld és a tőzegkorpa. A termőföld tárolására legcélszerűbb hely a töltések lába, vagy a bevágások pereme. A termőföldet a 2.8. ábrán látható módon tároljuk, és a kiszáradás ellen a koronán levő vályút időnként öntözővízzel feltöltjük. A humuszdepóniát hosszú tárolás esetén pillangós növények magjával felülvetjük. Tereprendezéshez tárolási helyként a bevágás- és töltés- szakaszokat elválasztó, ún. nullavonal menti területrész ajánlható. Vizsgáljuk meg az egyes termőföldféleségeket. A természetes termőföld a szabadföldi növénykultúra felső, legtöbbször 20—30 cm vastag humuszban dús, eleven termőrétege. A termőföldben a növényzet azért fejlődik jól, mert annak morzsái és rögöcskéi között a termőképesség tényezői: a víz, a levegő és a tápanyagok egyidőben és jó arányban helyezkednek el. A termőföld a kőzetek fizikai és kémiai átalakulása során keletkezik. Ezt a mállást még biológiai tényezők is befolyásolják. A fizikai és kémiai málláskor keletkező talajban organizmusok telepednek meg, amelyeknek elhalt testéből keletkezik a humusz (televény) és ez alakítja át a talajt termőfölddé. Ez a folyamat sok levegő és kevés víz jelenlétében megy végbe. Ugyanakkor a rothadáshoz sok víz és kevés levegő szükséges. A rossz minőségű savanyú humuszban rothadás, a jól szellőzött talajban korhadás következik be. Ez utóbbi eredményezi a szelíd humuszban bővelkedő termőtalajt, amely a legjobb minőségű biológiai építőanyag. 36 2,8. ábra. A humusz tárolása
