Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)
2. A földmű és a part biztosítása növényzettel. A mérnöki biológia
A földmű és part biztosítása növényzettel. A mérnöki biológia A mérnöki alkotások évszázadok óta a kulturált táj elválaszthatatlan tartozékai. Jelképezik az emberi akaraterőt, amely a természetet átalakítja és céljainak megfelelően formálja. Hazánkban ma már ritkán találunk olyan tájat, ahol szemünkbe ne tűnnének az utak és vasutak, vagy az árvédelmi töltések és szabályozott medrek jellegzetes vonalai. Alig van műszaki alkotás, amely a természettel oly szoros kapcsolatban lenne, mint a mérnöki létesítmények közül a földmű. Ezért a földmű tervezőjének, kivitelezőjének és fenntartójának a növényi élettel kapcsolatos biológiai szabályokat feltétlenül ismernie kell. A mérnök, a növényi élet gondos tanulmányozásával, a műszaki létesítmények a tájba való harmonikus beillesztésével válik úrrá a természet erői felett. A földműveket alkotó műszaki emberek tehát a táj összhangjának és szépségének megőrzéséért is felelősek. (Az erre vonatkozó szempontokat a következőkben a 2.7. Tájrendezés és fásítás c. fejezetben ismertetjük.) A földművek létesítése során a mérnök nemcsak holt, hanem élő biológiai építőanyagot is felhasznál. A növényzet a legfontosabb élő építőanyag, de megbízhatósága egyes esetekben nem oly tökéletes, mint a holt anyagé (pl. dróthuzal, kő, karó stb.). A növényzet kitűnően bevált lejtők, rézsűk, partok, medrek stb. biztosítására, mert a felszín alatti növényi gyökérzet a talajt sűrűn behálózza a legkülönbözőbb (0,2— — 40,0 m) mélységig. A növények gyökérzetének szakítószilárdsága jelentős, 50—700 kp/cm2 között változik. A gyökérzet nyírószilárdsága minimum 10 kp/cm2 és több száz kp/cm2-t érhet el. (Igen kedvező a kőrisfa, fagyai, kökény, málna, égerek és fűzfafélék, valamint a pillangósok közül a somkóró, szarvaskerep és baltacím nyíró- és szakítószilárdsága.) Ha a biológiai élet összes körülményeit tekintetbe vesszük, akkor a növényzettel való biztosítással hatékonyan, gyors és gazdaságos eredményeket érhetünk el. A biológiai védelem létesítésekor igen sok feltételre kell figyelemmel lennünk. Feltétlenül tekintetbe kell vennünk az éghajlat, a talajösszetétel, a vízháztartás, a tájolás szempontjait. Ezeknek, valamint a földmű létesítési szabályainak egyeztetésével foglalkozik a mérnöki biológia. A mérnöki biológia egyik fő feladata, hogy megakadályozza a növényvilágra káros intézkedéseket, a talajélet ellen irányuló helytelen technikai megoldásokat. A mérnöki biológia szintézist hoz létre a földműépítés követelményei és a növényvilág életfeltételeinek biztosítása között, anélkül, hogy ez a földmű kivitelezési költségét 1—2%-nál többel növelné. A mérnöki biológia felhasználja a növényzetet arra is, hogy általa a földmű hidrológiai helyzetére felvilágosítást kapjon. Pl. a nedvességkedvelő növények megjelenése a földmű át- ázottságára utal (2.1. ábra). Ugyancsak a növényzetből következtethetünk a földmű felszínét alkotó talajféleségekre is. Ma már nem lehet lebecsülni, és romantikus vagy felesleges esztétikai törekvésnek tekinteni a mérnöki biológia kö-
