Markó Iván (szerk.): Vízépítő művezetők zsebkönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1989)

XI. Markó Iván: Munkatér víztelenítése - A) A munkatér víztelenítéséről általában

A munkatér víztelenítéséről általában 449

1. A nyíltvíztartásról általában

A legrégibb és legegyszerűbb víztelenítési módszer a nyílt földrézsűkkel határolt munkagödörből való közvetlen szivattyúzás, építési szivárgó alkalmazása nélkül. A rézsűknek az eredeti talajvízszint alatti szakaszain és a munkagödör fenékszintjén beszivárgó vizet, a fokozatos földkiemelésnek megfelelően, a fenékbe mélyített árkokba és onnan zsompokba vezetjük és a közeli árokba vagy vízfolyásba szivattyúzzuk (XI-2. ábra). Ha a vízhozzáfolyás csekély, szivattyúzásra csak időszakosan van szükség.

Ez a módszer csak kis munkagödrök esetén és kötött talajban alkalmazható; hátránya, hogy a rézsű alsó szakasza megfolyósodhat, meg- roskadhat. Szemcsés talajban alkalmazva — vagy ha a talaj finom homok, vagy iszaplencséket tartalmaz — könnyen buzgárok keletkeznek, ezek aztán az altalaj állapotát rontják, eróziót okoznak.

A földkiemelés ütemét sokszor a víztelenítés előrehaladásának megfelelően kell megszabni. Durva szemcsés talajban a buzgárosodás veszélye nem áll fenn; itt viszont az elszívandó vízmennyiség nagy.

Ha a talaj áteresztőképessége olyan, hogy állandó, jelentős vízutánpótlásra számíthatunk, továbbá ha a munkagödör kiterjedése is nagyobb, akkor egyrészt a víztelenítést a talajvízszint elérése után azonnal meg kell kezdeni és a munkák befejezéséig folytatni, másrészt pedig a zsompot (XI-2. ábra) gondos munkával úgy kell kialakítani, hogy az állandó vízáramlás és szivattyúzás el ne tömje, s hogy azt a talajvíz jó része ne közvetlenül a munkagödör fenekén és rézsűin, hanem valamivel a munkatér alsó szintje alatt szivárogva érje el (XI-2. ábra). Minthogy a víz egy része mégis közvetlenül a felszínre jut, s a munkagödörben rendszerint

XI-2. ábra. A nyíltvíztartás legegyszerűbb esete

1 szivattyú; 2 zsomp; 3 munkatér alsó szintje