Markó Iván (szerk.): Vízépítő művezetők zsebkönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1989)

III. Dr. Bognár Győző: Földműépítés, kotrás és karbantartás a vízépítésben - A) Töltések és földgátak építése

124 Földműépítés, kotrás és karbantartás a vízépítésben

111-25. ábra. Proktor-tű

1 erőmérő; 2 szúrótü

tot. Ilyenkor célszerű a mélységi szondával való ellenőrzés, mert a lapszonda és a Proktor-tű csak a tömörített réteg felszíni tömörségére ad értéket, az pedig tömörebb, mint a réteg belseje. Ezért jó, ha a Proktor- tűvel való mérés során a tömörített réteget fél mélységig lenyesik és a tömörséget a felszíntől mintegy 10... 15 cm mélyen mérik.

A szükséges tömörségi fok eléréséhez a tömörítőgépnek többször, esetleg több tízszer is végig kell járnia a tömörítendő réteget. A járatszám megállapítása érdekében próbatömörítést kell végezni. Ennek során többször kell mérni a tömörödés mértékét, és amikor a tervezettet elérik, az addig megtett járatszámot kell előírni mindaddig, amíg a töltésanyag minősége vagy víztartalma megváltozik. A szükséges járatszám megállapítása természetesen nem teszi elengedhetővé a rendszeres tömörségellenőrzést.

Az összetett szelvényű földgátaknak vízvezető részei mellett vízzáró magjuk is van. Általában ezeknek a beépítési és tömörítési módja tér csak el a homogén töltésekétől.

A vegyes szelvényt egymástól eltérő anyagokból készítik. A sokféle lehetséges szelvény közül két alaptípust mutatunk be. A III-26a ábrán az az eset látható, amikor a vízzáró mag a szelvény közepén he-