Marczell Ferenc (szerk.): Az Országos Vízügyi Levéltár (Források a vízügy múltjából 1. Budapest, 1978)

"Helytartóság" néven egységes államigazgatási szervet hozott létre (l785). A központi vizügyi, illetve műszaki igazgatás e szerve Hajózási és Épitészeti Igazgatóságként, utóbb Hajózási Osztályként működött. A központi vizügyi igazgatás első feladata a hajózható folyók ideiglenes felmérése volt. A műszaki tevékenységet összefogó és az épitési munkákat egységesen irányitó Épitési Igazgatóságot (Hofbau Direction) 1783-ban állitották fel. Ennek tevékenységét folytatta az 1788-ban létrehozott Vizügyi és Épitészeti Főigazgatóság (Suprema Direction in Hydraulicis et Aedilibus per Regnum Hungáriáé partesqeu eidem annexas). Megalakulásakor egyesitette a vizügyi és épitészeti műszaki személyzeti kart és a vizügyi igazgatás nyolc évtizeden keresztül csaknem változatlan szervezeti formáját alkotta. A Budán székelő Főigazgatóság felügyelete alatt működött a - változó számú - kerületi igazgatóság (9-12). A területi igazgatók egyúttal ellátták a megyei mérnöki feladatokat is, rajtuk kivül mintegy 40 megyei, illetve városi mérnök működött. A szervezeten belül fokozatosan bizonyos munkamegosztás jött létre.A feladatok három ügyosztály között oszlottak meg: a hajózási-vizszabályozási, az épitészeti és az út - hidépitészeti ügyosztály között. Figyelemre méltó az a tény, hogy a Főigazgatóság a Kamara és a Helytartótanács 1790-ben történt visszaállítása után is megőrizte bizonyos mértékű önállóságát, mintegy előlegeként a mai modern vizügyi igazgatás "tárcáktól független" helyzetének. A XIX. század első felében kibontakozó ipari és mezőgazdasági fejlődés és a szélesedő belső piac mindinkább sürgették a vizimunkák kiterjesztését és a vizügyi igazgatás nagyobb önállóságát. A hatékonyabb irányitás érdekében 1811-ben lét-