Marczell Ferenc (szerk.): Az Országos Vízügyi Levéltár (Források a vízügy múltjából 1. Budapest, 1978)

rehozták a Hajózási Igazgatóságot. Az egyre bürokratikusabbá váló ügyintézés azonban nem tudott megbirkózni a legfontosabb feladatokkal. Halasztódott a tervszerű szabályozás megindításához szükséges vizrajzi térképészeti munka, a szabályozási tervek elkészitése. Továbbra sem szűnt meg a Kamara vizrajzi tevékenysége és nem tudott hatékonnyá válni az 1807;XVII. tc. alapján szerveződő vizügyi társulatok irányitása sem. A Főigazgatóság újjászervezésére 1818-1824 között került sor. Ennek során hatáskörébe kerültek a vizépitési munkák felügyeletével kapcsolatos feladatok, beleértve a megyei munkálatokat is, és fokozatosan átvette a kamara vizügyi irányitást és az ezidőben alakuló társulatok felügyeletét. Megindulhattak végre a legsürgetőbb vizrajzi felmérések. A Körös-völgy felmérését Huszár Mátyás vezette (1812-1822). Ezt követte a katonai hatóságok által korábban megkezdett Duna -mappáció munkáinak végrehajtása (l823-1840), melyet az ugyancsak Huszár által irányitott Duna-térképészeti testület hajtott végre. A harmadik legjelentősebb munka a Lányi Sámuel vezette Tisza-felmérés megvalósítása volt (1834-1846). A reformkor legjelentősebb vizügyi kezdeményezése Széchenyi Istvánnak a Tiszavölgy egységes rendezésére kidolgozott terve volt. Programja magába foglalta a folyószabályozás,ármentesítés, lecsapolás, belvizlevezetés, valamint az öntözés "és mindennemű vizhasznositás" távlati terveit. A rendi központi igazgatás szerveit 1848-ban felelős minisztériumok váltották föl. A műszaki, ezen belül a müszaki-vizügyi igazgatás a Széchenyi István irányitása alatt kiépült Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium feladata lett. Keretei közé a volt Vizügyi- és Épitészeti Főigazgatóság szinte változatlan formájában épült be. Három osztálya a miniszteriig