Marczell Ferenc (szerk.): Az Országos Vízügyi Levéltár (Források a vízügy múltjából 1. Budapest, 1978)

a települések és a mezőgazdasági területek árvédelmét szolgáló vizszabályozás céljából is. E megállapítást támasztják alá a magyar vizügyi igazgatás kezdeteire vonatkozó, vagy azokra utaló források. A központi igazgatási tevékenység egységességét az a vármegyei szervezet volt hivatva biztositani, amely saját területén a királyi hatalmat képviselte. A vizügyi kérdések intézése is ennek megfelelően folyt. Már a vegyesházi királyok idejéből van adatunk arról, hogy több vármegye vagy szabad királyi város területét érintő vizügyi feladatok megoldására királyi biztost küldtek ki (Zsigmond, 1427.). Témánk szempontjából külön figyelmet érdemelnek a Hármaskönyv azon tételei, amelyek a vizhasznála

ti,vizépitési, birtokjogi kérdéseket tárgyalják, különös tekintettel a mederváltozásokka1,töltésekkel és malomgátakkal kapcsolatos jogi problémákra. A Hármaskönyv szerint a vizek, folyamok, halastavak, vizfolyások és malmok a birtok elvála szt ha ta tlan tartozéka i . A török hódoltság nemcsak az ország politikai önállóságának végét, hanem - a háborúskodás állandósulásával - a termelőerők olyan pusztulását idézte elő, ami teljes mértékben átformálta a meghóditott területek népességi, települési és gazdasági viszonyait. A pusztulást legjobban a termőföldek területének nagymértékű összezsugorodásán mérhetjük le. Az Alföld a szabadjára engedett természeti erők - a viz, a szél és az aszály - martaléka lett. A végvidékeket mindinkább az elmocsarasodó folyóvölgyek, homokpuszták és szikesek foglalták el. Az ilymódon megváltozott növényföldrajzi, talaj- és vizrajzi viszonyok tehát a termelés természeti tényezőiben okoztak hatalmas kárt.