Marczell Ferenc (szerk.): Az Országos Vízügyi Levéltár (Források a vízügy múltjából 1. Budapest, 1978)
E korszakban alig folyhattak gazdasági célú vizimunkálatok. Előtérbe kerültek a védelmi jellegű, hadászati célokat szolgáló munkák, melyek eredményeként a XVI-XVII. században mindaddig virágzó mezőgazdasági kultúrák mentek tönkre. Egyes helyeken - a várak fokozott védelme érdekében - nagy területeket árasztottak el, olykor még a folyók medrét is megváltoztatták . A háborúskodások által nem sújtott területeken azonban a vármegyék továbbra is feladatuknak tekintették a vízszabályozási és az armentesito munkák folytatását. E tevékenységgel kapcsolatban a XVII. században a központi és a vármegyei szervek munkájában változatlanul érvényesültek az egységes "vizügyi igazgatás" szempontjai. 1613-ban a Tisza és más folyók kártételei elleni védekezést a törvényhozás a vármegyék feladatává tette. 1618-ban a Duna medrének megvizsgálására biztosokat rendeltek ki. 1622-be.i a Vág gyakori áradásai miatt munkára rendelték Trencsén vármegye alsó járásának jobbágyait .Ez évben intézkedtek a Duna és a Rába medrének újbóli vizsgálatáról és tisztításáról. 1625-ben, 1630-ban, 1635-ben,1638-ban és 1647-ben ismét el kellett rendelni a még mindig befejezetlen Rába-tisztogatást, mert az árviz a győri erősséget és a Rábaközt fenyegette. A Rába tisztogatásán kivül 1635-ben a törvényhozás egy összeomlott káros malmot nem engedett felépíteni a Csernác folyón (zágrábi püspökség). 1655-ben in.Ferdinánd a Lajta, a Duna és a Morva folyók vidékén végleges határmegállapit ást rendelt el az osztrák örökös tartományokkal szembeni viszálykodás megszüntetésére. Ez időben iktatták törvénybe, hogy a sószállitókat száraz vámoknál nem lehet megadóztatni. A kormányzat felismerte a vizépitési munkák közérdekű voltát és anyagilag is támogatta azokat (i. Lipót 1687. m