Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

gyei KÖJÁL-on dolgozott. Ma a Szegedi VÍZIG főtanácsosa, osztályvezető-helyet­tes; a vízminőségvédelemmel és vízi kör­nyezetvédelemmel összefüggő vízgazdál­kodási tevékenység irányítója. A magyar­román és a magyar-jugoszláv határvízi albizottsági munka állandó résztvevője. A Szegedi Akadémiai Bizottságban és Tár­saságunkban számos nagyérdeklődést kiváltó előadást tartott. (Pro A. 1995) FELFÖLDY LAJOS (Mór, 1920. IX. 15.) növénytan, állattan, geológia tárgyakból tudományegyetemi doktorátust szerzett 1942-ben. A biológiai tudomány kandidá­tusa (1953). 1939-45 között egyetemi gyakornok, majd tanársegéd, 1945-65 között az MTA tihanyi biológiai kutatóin­tézetének munkatársa, osztályvezetője, 1965-től nyugdíjba meneteléig, 1980-ig a VITUKI tudományos tanácsadója. Ne­véhez fűződik a hazai zuzmó-, és mohaszo­ciológia megalapozása, a planktonalgák szénforrásának tisztázása, az alga-tömeg- tenyésztés alapjainak kutatása, a foszfátre­dukció felfedezése balatoni és más náda­sokban, különösképpen pedig a biológiai vízminősítő rendszer összeállítása. Cím­zetes egyetemi tanár, rendszeresen részt vett a hidrobiológus-képzésben és tudo­mányos bizottságok munkájában. Száznál több tanulmánya és 11 könyve jelent meg, ezek közül kiemelkedik a hidrobiológiái kézikönyv és a vízügyi hidrobiológiái kiad­ványsorozat. (BÖ.é. 1977, VS.n.d. 1990) FINÁLY LAJOS (Kcndi-Finály) (Buda­pest, 1896. V. 6.-Quebec, 1975. V. 31.) oki. mérnök. 1923-25: a Rimamurány-Sal- gótarjáni Vasmű (Ózd), majd a Prister Rt. Műveknél dolgozott, az 1948. évi államo­sítás után, 1948-52 között az ÁMTI-hoz került, mint az ország akkori egyik legis­mertebb szennyvíztechnológusa. 1952-ben nyugdíjazták, de 1953-54-ben a VIZITERV szakértője. 1955-ben családja után Kanadá­ba költözött, és ott is elismert szenny­víztechnológusként tevékenykedett. Már a 40-es években részt vett a mérnöktovább­képzésben, és könyvet írt a szennyvíz- tisztításról. Cikkei, publikációi a szenny­víztisztítás és -kezelés témaköréből kerül­tek ki. Magyarországi tartózkodása alatt a Szennyvíz Szakosztály igen aktív tagja. (BÖ.é. 1958) FORGÓ LÁSZLÓ (Csongrád, 1913.1. 15.- Szeged, 1991. XI. 26.) oki. erdőmérnök. 1936-tól a Csongrád-Sövényházi Ármen­tesítő és Belvízszabályozó Társulat mér­nöke, szakaszmérnöke, 1949-től a szegedi VÍZIG szakaszmérnöke, 1956-1971: igaz­gatója. Vezetése alatt jelentékenyen tovább fejlődött az Alsó-Tisza vidék árvíz- és belvízvédelmi rendszere, irányításával sikerült az 1966. évi belvízvédekezés, majd az 1970. évi rendkívüli tiszai árvizet a töl­tések között levezetni és Szegedet megvé­deni a „második árvízkatasztrófa” rémétől. Szerencsésen ötvözte erdőmérnöki és vízi­mérnöki tevékenységét, szervezési adottsá­gait; fiatal mérnökökből új vezetőgárdát nevelt. Megírta a Csongrád megyei víz­gazdálkodási társulatok 150 éves történetét. A Társaság Területi Szervezete vezetőségi tagja volt. (Tt. 1990) FÓRIS GYULA (Nagyszalonta, 1908. II. 17.) oki. mérnök, jog- és államtudományi doktor (1944). Munkásságát 1933-ban a Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatalban kezdi, 1934-38: a főváros alkalmazásában áll. 1938-40: a Hódmezővásárhelyi, 1941-47: a Nagyváradi Kultúrmérnöki 82

Next

/
Thumbnails
Contents