Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

gyei KÖJÁL-on dolgozott. Ma a Szegedi VÍZIG főtanácsosa, osztályvezető-helyettes; a vízminőségvédelemmel és vízi környezetvédelemmel összefüggő vízgazdálkodási tevékenység irányítója. A magyarromán és a magyar-jugoszláv határvízi albizottsági munka állandó résztvevője. A Szegedi Akadémiai Bizottságban és Társaságunkban számos nagyérdeklődést kiváltó előadást tartott. (Pro A. 1995)

FELFÖLDY LAJOS (Mór, 1920. IX. 15.) növénytan, állattan, geológia tárgyakból tudományegyetemi doktorátust szerzett 1942-ben. A biológiai tudomány kandidátusa (1953). 1939-45 között egyetemi gyakornok, majd tanársegéd, 1945-65 között az MTA tihanyi biológiai kutatóintézetének munkatársa, osztályvezetője,

1965-től nyugdíjba meneteléig, 1980-ig a VITUKI tudományos tanácsadója. Nevéhez fűződik a hazai zuzmó-, és mohaszociológia megalapozása, a planktonalgák szénforrásának tisztázása, az alga-tömeg- tenyésztés alapjainak kutatása, a foszfátredukció felfedezése balatoni és más nádasokban, különösképpen pedig a biológiai vízminősítő rendszer összeállítása. Címzetes egyetemi tanár, rendszeresen részt vett a hidrobiológus-képzésben és tudományos bizottságok munkájában. Száznál több tanulmánya és 11 könyve jelent meg, ezek közül kiemelkedik a hidrobiológiái kézikönyv és a vízügyi hidrobiológiái kiadványsorozat. (BÖ.é. 1977, VS.n.d. 1990)

FINÁLY LAJOS (Kcndi-Finály) (Budapest, 1896. V. 6.-Quebec, 1975. V. 31.) oki. mérnök. 1923-25: a Rimamurány-Sal- gótarjáni Vasmű (Ózd), majd a Prister Rt. Műveknél dolgozott, az 1948. évi államosítás után, 1948-52 között az ÁMTI-hoz

került, mint az ország akkori egyik legismertebb szennyvíztechnológusa. 1952-ben nyugdíjazták, de 1953-54-ben a VIZITERV szakértője. 1955-ben családja után Kanadába költözött, és ott is elismert szennyvíztechnológusként tevékenykedett. Már a 40-es években részt vett a mérnöktovábbképzésben, és könyvet írt a szennyvíz- tisztításról. Cikkei, publikációi a szennyvíztisztítás és -kezelés témaköréből kerültek ki. Magyarországi tartózkodása alatt a Szennyvíz Szakosztály igen aktív tagja. (BÖ.é. 1958)

FORGÓ LÁSZLÓ (Csongrád, 1913.1. 15.- Szeged, 1991. XI. 26.) oki. erdőmérnök. 1936-tól a Csongrád-Sövényházi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat mérnöke, szakaszmérnöke, 1949-től a szegedi VÍZIG szakaszmérnöke, 1956-1971: igazgatója. Vezetése alatt jelentékenyen tovább fejlődött az Alsó-Tisza vidék árvíz- és belvízvédelmi rendszere, irányításával sikerült az 1966. évi belvízvédekezés, majd az 1970. évi rendkívüli tiszai árvizet a töltések között levezetni és Szegedet megvédeni a „második árvízkatasztrófa” rémétől. Szerencsésen ötvözte erdőmérnöki és vízimérnöki tevékenységét, szervezési adottságait; fiatal mérnökökből új vezetőgárdát nevelt. Megírta a Csongrád megyei vízgazdálkodási társulatok 150 éves történetét. A Társaság Területi Szervezete vezetőségi tagja volt. (Tt. 1990)

FÓRIS GYULA (Nagyszalonta, 1908. II.

17.) oki. mérnök, jog- és államtudományi doktor (1944). Munkásságát 1933-ban a Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatalban kezdi, 1934-38: a főváros alkalmazásában áll. 1938-40: a Hódmezővásárhelyi,

1941-47: a Nagyváradi Kultúrmérnöki

82