Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

DÉGEN IMRE (Miskolc, 1910. XI. 8.-Gyöngyös, 1977. VI. 16.) oki. mérnök, c. egyetemi tanár (1967). 1945-ig magán­mérnök, 1945^6-ban a földosztás egyik műszaki vezetője. 1946-55: a szövetkezeti mozgalomban h. vezérigazgató, majd a SZÖVOSZ elnöke. 1955-75: mint vízügyi főigazgató, illetve mint államtitkár, a vízü­gyek legfelsőbb irányítója. A vízügyi szol­gálatot 20 év alatt új típusú, egységes, ütőképes szervezetté alakította, az egykori fogalmak szerinti népgazdasági „ágazattá”, majd „ággá” emelte. Nevéhez fűződik a ha­tékony árvízvédelem, belvízvédelem, a vízépítőipar, a korszerű vízgazdálkodás megteremtése, az új társulati mozgalom megindítása, a vízügyi szakemberek képzé­sének magasabb szintre emelése, és nem utolsósorban nevéhez kötődik az új vízügyi törvény megalkotása. Kormánybiztosként mintaszerűen irányította az 1965-ös dunai és az 1970-es tiszai, addig nem látott mé­retű árvízvédekezést. Magas szintre emelte a nemzetközi vízügyi kapcsolatokat, tevé­kenyen részt vett a mérnökképzésben. Jelentős szakirodalmi munkásságát több mint 100 publikáció és a kétkötetes „Víz- gazdálkodás” c. könyve reprezentálja. Az MHT-ban számos előadást tartott, a Tár­saság munkáját támogatta. (Elsőként nyerte el a VP.d-t 1971-ben, MTESZ.d. 1972) DÉRI JÓZSEF (Hódmezővásárhely, 1940. IX. 5.) oki. mérnök, egyetemi doktor (1990), 1965 óta nyugdíjba meneteléig a VITUKI tudományos kutatója. Francia- országban ösztöndíjas, hidrológus szakértő volt Marokkóban és Algériában. Közre­működött a vízkészletgazdálkodás mega­lapozásában, folyami jégjárást befolyásoló tényezők feltárásában, a dunai vízlépcsők, tározók hordalékjárását módosító tényezők összefüggéseinek kutatásában, valamint a nagyvízi jellemzők változásainak, össze­függéseinek vizsgálatában. Munkásságá­nak eredményeit több mint 40 szakcikkben és három könyvben tette közzé. Az MHT Vízgazdálkodási Szakosztály vezetősé­gének aktív tagja. (Pro A. 1989) DÉVAI ISTVÁN (Nagykálló, 1947. IX. 22.) oki. hidrobiológus, egyetemi doktor (1973), a biológia tud. kandidátusa (1980). 1971 óta a Hajdú-Bihar Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat laboratóriumának vezetője. Másfél évig a Floridai Egyetem vendégkutatója volt (1990-91). Hidrológiai munkássága az ivóvíz vizsgálatán kívül kiterjed a felszíni vizekre és szennyvizekre is. Nyomtatásban eddig 55 tudományos közleménye jelent meg. Közülük több vezető nyugati folyóiratokban. Közlemé­nyeire rangos külföldi folyóiratokban is hivatkoznak. Igényes írásai közül kiemel­kedett a Natura folyóiratokban megjelent - Wittner Ilonával közösen jegyzett - írása, melyért szakirodalmi nívódíjat nyertek. Az MHT Limnológiai Szakosztály által meg­rendezésre kerülő Hidrológus Napokon számos előadást tartott. (VS.n.d. 1990) DÉVÉNY ISTVÁN (Budafok, 1890. VII. 25-Szeged, 1978. IX: 23.) oki. mérnök. A temesvári Kultúrmérnöki Hivatalnál kezdi állami szolgálatát, majd az első világhá­ború után folyammérnök, 1928-29: társu­lati igazgató-főmérnök, 1929-34: az FM- ben működik, 1934-44: a nyíregyházi Folyammérnöki Hivatal vezetője, 1945 után, 1959. évi nyugdíjba meneteléig a sze­gedi VIZIG-en teljesít szolgálatot. Műkö­dése során főleg a Tisza különböző sza­kaszainak folyószabályozási munkáit irá­nyította. Foglalkozott többek között Tokaj 73

Next

/
Thumbnails
Contents