Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)
Lexikon
és a Borsodi nyílt ártér ármentesítési és belvízvédelmi kérdéseivel, a Szamos és a Maros szabályozási műveinek helyes kialakításával stb. A Szegedi Területi Szervezet irányításával a vízgazdálkodás csaknem minden problémájával foglalkozott, azok időszerűségének időpontjában. Irodalmi munkásságát a szakcikkek mellett néhány - főleg a nagy elődöket méltató - megemlékezés jelzi. (Sch.F.é. 1958, Tt. 1965, MTESZ.d. 1973) DICHÁZY ISTVÁNNÉ (Nyíregyháza, 1921. VI. 24.) oki. tanítónő 1941 -ben a Felsőszabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatnál kezdi vízügyi szolgálatát, majd munkássága a nyíregyházi VIZIG-ben kapcsolódik, hol különböző beosztásokban (pl. igazgatói titkárnő) dolgozott, 1978-ban ment nyugdíjba, ettől kezdve a VÍZIG muzeális gyűjteményének gondozója. Nagy szerepe volt az Igazgatóság területén lévő vízügyi emlékhelyek, a tiszaberceli és nagyecsedi szivaty- tyútelep műszaki műemlékké nyilvánításában. Számos szakmatörténeti kiállítás előkészítője. A Nyíregyházi Területi Szervezet aktív tagja. (Pro A. 1996) DIPPOLD ANNA (Gaál Lászlóné) (Nagykanizsa, 1919. VII. 27.-Budapest, 1976. XI. 7.) oki. középiskolai tanár, oki. vegyész. Szakmai munkásságát 1942-től nyugdíjba meneteléig, 1975-ig az Országos Közegészségügyi Intézetben töltötte. 1965- ig munkáját főleg vízvizsgálatok töltötték ki, míg 1965-től radiológiai kérdésekkel foglalkozott. Szakmai eredményeit mintegy 10 publikációban tette közzé. A Társaság Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztályának vezetőségi tagja. (VP.e. 1952) DITRÓY JÁNOS (Sopron, 1879. XII. 4.-Budapest, 1961. VIII. 2.) oki. mérnök. Kilenc évi tanársegédeskedés után, 1916-32: az FM Vízügyi Műszaki Főosztályon teljesít szolgálatot. 1932-től nyugdíjba meneteléig, 1939-ig a Vízrajzi Intézet vezetője. 1939-48: külön megbízatással tervezési munkákat végez, 1948-50: az OVH tervező csoportját vezeti. 1950-ben a MÉLYÉPTERV szolgálatába lép, és innét megy 80 évesen másodszor is nyugdíjba. Sokoldalú, valóban „általános” mérnök volt, egyaránt értette a vízépítést, az alapozást, a statikát, a vas- és vasbeton szerkezeteket, vasútépítést, geodéziát. Meghatározó volt közreműködése a Bp-i Vámmentes Kikötő és Gabonatárházak, a Soroksári-Duna-ág munkálatai, a siófoki Sió-zsilip, a Nicki-gát, a szolnoki gabonatárházak, a Békési Kikötő stb. tervezésében. Irodalmi munkáságát - mivel hivatását elsősorban a tervezésben látta - csak mintegy 10 publikáció jelzi. (Tt. 1958) DOBOS ALAJOS (Pápoc, 1928. IX. 19.) oki. mérnök, a műszaki tud. kandidátusa (1967). 1952-61: a Műegyetemen tanársegéd, adjunktus. 1961-62: Állami Gazdaságok Igazgatósága, Kecskemét, 1963-75: Művelődésügyi Minisztériumban a műszaki egyetemek és főiskolák ügyivel foglalkozó osztály vezetője, 1975-től a Műegyetem docense, 1978-tól nyugdíjba meneteléig egyetemi tanára. Életútja elválaszthatatlan a felsőoktatástól, 1961 és 1975 között is mellékállásban folytatja oktatói munkáját. Tudományos működésének, kutatásainak köre főleg az öntözésre terjed ki. Részt vesz és irányít számtalan hazai és külföldi vízhasznosítási tervezést, több hosszabb külföldi tanulmányutat tesz. 74
