Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

kálataiban. 1948-tól 62-ig, nyugdíjba meneteléig a VI, ill. VITUKI keretében a Vízügyi Szakkönyvtár vezetője. Munkássága során részt vett statikai számításokban, és különösen sokat foglalkozott a talajvízszint-süllyesztés problematikájával. Vezetésével - széles körű nyelvismeretét felhasználva — szervezték újjá ill. vetették meg a modern Vízügyi Könyvtár alapjait. (SE.e. 1963.)

CZIRÁKY JÓZSEF (Celldömölk, 1921. VIII. 4.) jog- és államtudományi doktor, oki. mérnök (1960). 1952-66: az Orsz. Balneológia Kutató Intézet tud. munkatársa, majd a Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság főelőadója. 1971-81-ig nyugdíjba meneteléig - a budapesti VIZIG-nél dolgozik. Fő munkaterületei az ásvány-, gyógy- és termálvizekkel kapcsolatos kérdések, valamint a balneológia szakterületei. Szakmai tevékenységét 110 szakdolgozat és 11 jelentés dokumentálja, melyek magyar, angol, francia, német, orosz, olasz szaklapokban láttak napvilágot. Külföldi fürdőügyi kongresszusok aktív résztvevője, szakegyesületek tagja. Az MHT-nak 1942 óta tagja, rendezvényeinek résztvevője. 1952-54-ben a Balneotechnikai Szakosztály titkára, 1968-71-ben elnöke. (VP.e. 1951, DZ.e. 1974, Pro A. 1987, Tt. 1991)

CSAJÁGHY GÁBOR (Balatonfüred, 1903. VI. 18.-Budapest, 1972. VII. 23.) oki. vegyészmérnök, a föld- és ásványtani tud. kandidátusa (1966). Pályája kezdetén az iparban működött, 1935-ben került a Földtani Intézethez, ahol 1943-tól 1970-ben történt nyugdíjba meneteléig a Kémiai Laboratórium vezetője. Főbb munkaterületei: gyógy szappanok vizsgálata, vízkémiai, geokémiai vizsgálatok, szilikát-analitika stb. Szakirodalmi munkásságát közel 60 szakdolgozat, jelentés, publikáció jelzi, amelyből néhány külföldi szaklapokban is megjelent. A Magyarhoni Földtani Társulat emlékgyűrűs tagja. Az MHT Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztály aktív tagja, korábban 1954-58 között a Társaság ügyvezető elnöke. (BÖ.é. 1952, Tt. 1971)

CSANÁDY MIHÁLY (Tata, 1936. Vili.

11.) oki. vegyészmérnök, oki. szakmérnök (1971), egyetemi doktor (1973). Rövid gyakornokoskodás után 1960-tól az Országos Közegészségügyi (ma Környezetegészségügyi) Intézet munkatársa, ahol tudományos munkatárs, csoportvezető, 1988-tól osztályvezető. Főbb munka- területei a vízminőséggel kapcsolatos víz-, szennyvízvizsgálatok, vízvizsgálatok szabványosítása, vízhigiénés munka, közegészségügyi szolgálat európai jogharmonizáció, laboratóriumok minőségbiztosítása, ásványgyógyvizek minősítése. Több hazai szakbizottság, nemzetközi szervezet munkájában vesz részt. Oktatott az Orvostovábbképző Intézetben, az ELTE-n és a Műszaki Egyetem Továbbképző Intézetében, majd az Orvostudományi Egyetemen. Mintegy 130 szakcikke és 9 önálló kiadványa jelent meg. A Társaság Szennyvíz, majd a Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztály vezetőségi tagja és gyakori előadója. (VP.e. 1966, FJ.e. 1971, BÖ.é. 1978, VS.n.d. 1982, Sch.F.é. 1990, KJ.d. 1999)

CSÁNYI BÉLA (Budapest, 1952, III. 3.) oki. biológus, szakdipl.: 1981., Delft, Hollandia, 1977-től a VITUKI munkatársa, tudományos főmunkatársa. Szakterülete: biológiai vízminősítés a vízi makroszkopikus gerinctelen élőlényegyüttes segítségével, bioindikáció. A Freshwater Bio68