Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

UHERKOVICH GÁBOR (Dobsina, 1912.

X. 20.) oki. középiskolai tanár, egyetemi doktor (1940), a biológiai tud. kandidátusa (1962), doktora (1991), c. egyetemi tanár (1992), az MTA Eötvös József Koszorús (Laureatus Academiae) kitüntetettje (1971), több hazai és külföldi tud. társaság tagja, kitüntetettje. 1937-ben a szegedi egyetemen gyakornok, majd 1938—48-ig Pápán ill. Budapesten tanítóképző intézeti tanár, 1948-57: Pécsett főiskolai tanár, tanszék- vezető. 1957-től 1972-ig az MTA Tiszaku- tató Állomás kutatója, 1972-78: nyugdíjba meneteléig a Pécsi Orvostudományi Egyetemen tudományos főmunkatárs. Főbb munkaterülete az algakutatás, hidrobiológia, limnológia. Szakirodalmi tevékenységét mintegy 150 algológiai tanulmány és 2 könyvterjedelmű monográfia jelzi. Aktív magyar oktatói munkáján kívül több nyugati egyetemen tartott „algakurzust”, és több külföldi algaprogram résztvevője. A Társaság Hidrológus Napok aktív résztvevője. (EG.e. 1967, Pro A. 1977, Tt. 1991)

ÚJVÁRI JÓZSEF (Nagyenyed, 1928. IV.

15.) Románia. Oki. geográfus (1951), kandidátus (Szentpétervár, 1954), a földrajz tud. doktora (Bukarest, 1962). 1954-58 között Bukarestben a Hidrometeorológiai Vezérigazgatóság alkalmazottja, valamint a bukaresti Tud. Egy. tanársegédje majd adjunktusa. 1958-79 között a kolozsvári Bolyai Tud. Egy. docense, 1980-93 között, nyugdíjazásáig egyetemi tanár. 1993-tól konzulens professzor. Kutatási területe: vízrajz, hidrológia, természeti földrajz, geoökológia. Szakterületén belül jelenleg az Erdélyi Medence kárpáti gravitációs ivóvízellátásának megoldása foglalkoztatja, e témában számos javaslatot készített és készít több nemzetközi és nemzeti hidrológiai-vízrajzi kongresszuson, a Nemetközi Földrajzi Unió ülésein, és Magyarországon is. Az Unió egyik bizottsága elnökének is megválasztotta. A Magyar Professzorok Világtanácsa tagjai sorába fogadta, és most a második MPV Kongresszusának előkészítésében már részt vesz. Több mint száz (ezek közül több mint 10 Magyarországon) publikációt jelentetett meg. Hat könyvnek szerzője, társszerzője; melyek között a „Folyók, tavak, tengerek” című magyar nyelven látott napvilágot. (Tt. 1967)

URBANCSEK JÁNOS (Mezőgyán, 1919. X. 23.) oki. középiskolai tanár, egyetemi doktor (1947). 1946-tól 1950-ig tanítóképző intézeti tanár, 1951—53-ig a BEM-ben ill. a MÁFI-ban geológus. 1953-56: a Mélyfúró Vállalat üzemi, majd főgeológusa, 1956-tól az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat főgeológusa, 1967-től a VIKÖZ Vízföldtani Felügyeletének vezetője, majd 1981-ig a VGI főgeológusa. Főbb munka- és kutatási területei: földtani kutatások, lyukgeofizikai mérések alkalmazása, fizikai petrográfiai vizsgálatok, kútkiképzések, a mélységi víztárolók térbeli helyzete és egymással való összefüggésük, a kútkataszteri felmérés és feldolgozás irányítása stb. Szakirodalmi munkásságát a „Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere” c. 10 kötetes (5000 oldal) összeállítás szerkesztése, a szövegrészek írása, s ezek mellett számos monográfia, tanulmány és egyéb publikáció dokumentálja, 5 éven keresztül a miskolci egyetemen meghívott előadó. A Hidrogeológiai Szakosztály vezetőségének aktív támogatója. (BÖ.é. 1963, VP.d. 1983)

URBANOVSZKY ISTVÁN (Mátételke,

1949. XII. 5.) vízellátási-csatornázási üzemmérnök (1971), műszaki tanár (1979),

167