Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

TÖRÖK TIBORNÉ (Székesfehérvár,

1948. V. 4.) oki. mérnök, oki. közműépítő szakmérnök. Szakmai pályafutásának indulásától elsősorban a vízi közművek problémái foglalkoztatják. Mint a székesfehérvári VÍZIG Víziközmű Osztályának tanácsosa, feladatai közé tartoznak a települési vízművek és szennyvíztisztító telepek felügyelete és a szakterületen a vízügyi szakigazgatási, szakhatósági feladatok ellátása 1989-től több cikluson keresztül a Közép-dunántúli Területi Szervezet tikára (Pro A. 1995)

TŐRY KÁLMÁN (Budatétény, 1891. II. 10.-Budapest, 1975. IV. 17.) oki. mérnök. 1914-ben a budapesti Folyammérnöki Hivatalban lép állami szolgálatba, majd 1923-26: a Vízépítési Tanszék adjunktusa.

1926-tól 1936-ig a győri Folyammérnöki Hivatal mérnöke, majd vezetője. 1939-ben az FM-ben szolgál, 1940-43: a Vízrajzi Intézet vezetője. 1943-45: az FM Folyam- mérnöki Ügyosztályának vezetője. 1949-58: az OVH ill. OVF munkatársa. 1958-61: a Dunabizottság Műszaki Főosztályának vezetője. Főbb munkaterületei: A Felső- Duna szabályozása, görgetett hordalékmérések, magyar Dunaszakasz részletes felvétele és rétegvonalas térképe, folyami hullámterek rendezése, új kisvízi szabályozási rendszer, a Duna hajózási kérdései. Szakcikkein és tanulmányain kívül kiemelkedő munkája „A Duna és szabályozása” c. monográfia és „Az Al-Duna és szabályozása” c. kötet. (Tt. 1963)

TRÜMMER ÁRPÁD (Budapest, 1884. I. 23,-Budapest, 1961. XI. 30.) oki. mérnök. 1905-1933-ig a besztercebányai, a kassai, majd a miskolci kultúrmérnöki hivatalok munkatársa, a miskolcinak vezetője. 1933tól az FM Vízügyi Főosztályán szolgál, az Alföld öntözésének terveit készíti, később 1937-43: - nyugdíjba meneteléig - az Országos Vízügyi Igazgatóság vezetője.

1948- ban az OVH szolgálatába kerül,

1949- 53: az FM-ben az ötéves öntözési program kidolgozásátirányítja, 1953—55-ig a VIZITERV-nél tevékenykedik. Fő munkaterülete: vízfolyások rendezése, vízmosáskötések, lecsapolások, alagcsövezés, öntözés, öntözőrendszerek tervezése stb. Szakirodalmi tevékenysége keretében sok cikk, tanulmány, könyvfejezet stb. jelent meg, melyek közül (részben társszerzőkkel) kiemelkednek: „Az Alföld öntözése”, „Öntözések múltja és jelene”, „A magyar szikesek”, „A Tiszántúl öntözése”, „A Kultúrmérnöki intézmény hatvan éve”, „Az öntözések alapelvei”. (Tt. 1954)

UBELL KÁROLY (Újpest, 1922. XII. 4.) oki. mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa (1958). 1949—67-ig a VI ill. VITUKI kutatója, osztályvezetője, 1967-70-ig az UNESCO szakértője. 1971-től, nyugdíjba vonulásáig a Német Szövetségi Hidrológiai Intézet munkatársa. A VITUKI-ban a felszín alatti vizek hidrológiájával, a talajvizek mozgásával és az evapotranspiráció kérdéseivel foglalkozik. Mint UNESCO szakértő, Bagdadban igazgatói beosztásban vezeti a Természeti Készleteket Kutató Intézetet, Koblenzben talajvíz-hidrológiai és -hidraulikai szakelőadó. Megszervezi az első Magyarországon rendezett Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző Tanfolyamot, és szerkeszti az angol nyelvű jegyzetsorozatot. A mintegy 100 szakmai magyar és idegen nyelvű publikációi sorából kiemelkedő az 1983-ban Németországban írt és megjelent- társszerzővel közös - hidrogeológiai tankönyve. (PJ.e. 1961)

166