Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

vezető, útbiztos, 1954-57: a megyei Légol­talmi Parancsnokság munkatársa. 1957-től a gyulai VÍZIG mérnöke, csoportvezetője. Egyidejűleg 1964-66 között a Gyulai Városi Vízközmű Társulat műszaki vezetője, építésének irányítója. 1966-tól nyugdíjba meneteléig, 1982-ig igazgatója. Főbb mun­katerületei: ár- és belvízvédelem, magyar­román közös érdekű belvízvédelmi művek, társulatok szervezése, szivattyútelepek kor­szerűsítése, gátrendszerek erősítése, árvízi szükségtározók építése, hidrológiai észlelő­hálózat fejlesztése, a békési és a körös- ladányi duzzasztó építése, üzemi vízren­dezés, komplex melioráció, a VÍZIG műkö­dési feltételeinek fejlesztése, a Hosszúfoki Vízügy történeti Kiállítás alapítása. Jelentős tevékenységet fejtett ki a Körösök árvizei­nek kivédésében, a védekezés-irányításban. Több cikke jelent meg, többek között a Vízügyi Közleményekben. 1967-84 között az MHT Békés megyei Szervezetének elnöke. (VP.d. 1975, Tt. 1987) TAKÁCS SÁNDOR (Karcag, 1931. II. 3.) orvos (1955), közegészségtan, járványtan szakorvos (1961), az orvostudomány kan­didátusa (1970), doktora (1985), c. egyete­mi tanár (1988). 1955-től körzeti orvos, majd közegészségügyi felügyelő. 1961-től közegészségügyi osztályvezető, 1974-től a Borsod megyei KÖJÁL igazgatója. 1992- től az Országos Népegészségügyi Központ­ban működik. Kutatási területe: a környe­zetminőség és az ember egészségének összefüggése, a környezetszennyezés kóro­ki szerepe az idült nem fertőző betegségek keletkezésében. Óraadó a Miskolci Egyete­men, előadó az Egészségügyi Főiskolán. 4 könyve, és 170 hazai és külföldi szaklap­ban megjelent közleménye fémjelzi szak- irodalmi munkásságát, melyekben kiemel­ten foglalkozik a mikroelemek emberi szer­vezetében játszott szerepével a toxikus fémek hatásmechanizmusával. Az MHT Borsod megyei Területi Szervezetének több cikluson át alelnöke, rendezvények előadó­ja, a Hidrológiai Közlönynek egy cikluson át szerkesztőbizottsági tagja. (Pro A. 1993) TAKÁTS TAMÁS (Komádi, 1932. XI. 26.) oki. agrármérnök (1967), egyetemi dok­tor (1967), c. egyetemi docens, 1958-79 között a soproni Erdészeti és Faipari Egye­tem Termőhelyismerettani Tanszékén az MTA Kutatócsoportjában dolgozott. 1979- től 93-ig a győri VÍZIG Fertő-tavi Kutatóál­lomását vezette. Mint kutató a talajba került herbicidek és a talajban élő mikrometeoroló- giai és vízminőségi rendszerének vizsgálatá­val foglalkozott. Mint nyugdíjas szakér­tőként tevékenykedik. Mintegy 60 írása jelent meg ill. öltött testet tanulmányban és kutatási jelentésben. 1990-ben a Társaság Soproni Területi Szervezetének elnökévé választották, mely tisztet 1996-ig töltötte be. A Hidrológiai Tájékoztató Szerkesztőbizott­ságának tagja. (Pro A. 1999) TAMÁS GIZELLA (Budapest, 1926. XII. 21.-Budapest, 1975. VIII. 19.) oki. közép­iskolai tanár, egyetemi doktor (1949). 1949-50: az ELTE gyakornoka, majd 1949- től haláláig, 1975-ig a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet munkatársa. Fő munkaterülete a hidrobiológia, ezen belül az algológia. Sokat foglalkozott a Balaton vízi biocoeno- sis tanulmányozásával. Szakterületéről 50 publikációja jelent meg magyar és idegen nyelven. A Hidrobiológus Napok aktív résztvevője. (Vp.e. 1952) TARJÁN LEVENTE (Baja, 1941. III. 16.) oki. fölmérő üzemmérnök (1964). Munkás­160

Next

/
Thumbnails
Contents