Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

építési Minisztériumban szolgál, 1950—51 - ben a Földtani és Bányászati Központ főosztályvezetője. 1951-től 1973-ban bekövetkezett haláláig a MAFI osztályvezetője, tudományos főmunkatársa. Főbb kutatási és munkaterületei: geotechnika, geomechani- ka, mélyfúrások technikája, nagy medencék vízföldtana, hévíz- és vízkutatások, az alföldi medence mélyföldtana stb. Termékeny szakíró, több mint 250 publikációt jelentetett meg. Legjelentősebb munkája a „Geo- mechanika” (1959) és a „Magyarország Vízföldtani Atlasza” (1962) c. könyvek, több szakmai egyesület vezetőségi tagja. Az MHT Hidrológiai Szakosztályának 1954-től haláláig elnöke. (Sch.F.é. 1962, Tt. 1971, VP.d. 1972)

SCHNEIDER SZILÁRD (Budapest, 1909.

V. 14.-Budapest, 1985. XII. 30.) oki. gépész-elektromérnök, egyetemi doktor (1965). 1934-től különböző elektrotechnikai Rt-nél mérnök, köztük 1939-44 között a Magyar Brown Boveri Művek Villamossági Rt-nél. 1950-54-ben a MÁVAG fejlesztési csoportvezetője. 1954-70: a MÉLYÉPTERV irányító tervezője, szakosztályvezetője, műszaki tanácsadója. Mintegy 20 éven keresztül a szivattyúgyártás-tervezés, ill. az erősáramú fejlesztések szakterületén működött. Ezután a vízellátás-vízgépészet területén tevékenykedett. Többek között foglalkozott a nyomáslengések elméletével, a vízellátó hálózatok számítógépes vizsgálatával, hálózati hidraulika jelenségeivel. Vezető szaklapokban 15 terjedelmes tanulmányt publikált. Éveken keresztül oktatott a BME Mérnöktovábbképző Intézet tanfolya- main.(Tt. 1977)

SCHRÉTER ZOLTÁN (Dombóvár, 1882. X. 21.-Budapest, 1970. I. 14.) oki.

középiskolai tanár, egyetemi doktor (1908), az MTA levelező tagja (1938-49), a föld- és ásványtani tud. kandidátusa (1953), majd doktora (1957). 1906-tól a Műegyetem tanársegédje, 1909-től a Magyar Állami Földtani Intézet geológusa, 1940-42-ig, nyugdíjba meneteléig az igazgatója. 1949-ben reaktiválják, és második nyugdíjba meneteléig, 1958-ig újra a MÁFI munkatársa. Főbb kutatási területei hazánkban: Budai-hegység hévforrásnyomai, a Bükk, a Borsodi-medencék, a hevesi és nógrádi szénmedencék, bükkszéki olajkutatás, Aggtelek és vidéke, a Cserhát, Tokaji-hegység, a Bakony, a Gerecse, az eszter- gom-dorogi szénmedence stb. Foglalkozott őslénytannal, geomorfológiával, anyagkutatási kérdésekkel, bánya-, ásvány- és hévizekkel stb. Számos kéziratos jelentésen kívül több mint 100 kisebb és 5 nagy terjedelmű mű tanulmánya jelent meg. (Tt. 1967)

SCHULHOF ÖDÖN (Budapest, 1896. III. 20.-Budapest, 1978. II. 2.) orvos doktor, egyetemi magántanár, az orvostud. kandidátusa. Háborús szolgálat után az I. sz. Belklinikán dolgozik, majd 1919-23: külföldi tanulmányutakat tett. Ezután a Gyermekvédő Liga és a Charite segéd-, ill. alorvosa. 1932-44: a Park Szanatórium Fizikoterápiás Osztályának vezetője. A háborút követően Hévízen orvos, 1948-ban az Országos Fürdőügyi Igazgatóság igazgatóhelyettese, 1949-től az ORFI, 1951-66: az Országos Balneológiái Kutatóintézet igazgatója. Főbb munkaterületei: Gyógyvizek hasznosítása, gyógyfürdőügy fejlesztése, a borsodi iparvidék és környéke ásvány- és gyógyvizeinek orvosi fel- használása, a magyar balneológiái izotópok alkalmazása a balneológiái kutatásban, a

146