Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

budapesti gyógyfürdők közegészségügyi helyzete stb. Szakirodalmi munkásságából (cikkek, tanulmányok stb.) kiemelkedik „Magyarország ásvány és gyógyvizei” c. könyv szerkesztése és egy részének megírása. Több szakmai egyesület vezető tisztségviselője. Az MHT Balneológiái Szakosztályának 1952-54 között elnöke, majd a Társaság ügyvezető elnöke 1961-64-ben. (Sch.F.é. 1958)

SEBESTYÉN OLGA (Nagyenyed, 1891.

VI. 27.-Budapest, 1986. XI. 25.) oki. középiskolai tanár, egyetemi doktor (1935), a biológiai tud. doktora (1972). Munkásságát mint tanár kezdte, majd 1921-től hét éven át az USA-ban kulturális-szociális munkát végez. 1930-tól 41 éven keresztül a Tihanyi Biológiai Kutató Intézet nemzetközileg elismert kutatója. Kutatótevékenysége elsősorban a Balaton élővilágához kapcsolódik, melynek keretében foglalkozott a tó zoo- és fitoplankton tanulmányozásával, a parti túrzások élővilágának kutatásával, a befolyó vizek vizsgálatával és történeti (paleolimnológiai) kutatásokkal, Egyike volt azoknak, akik már az 50-es években felhívták a figyelmet az eutrofizálódás veszélyére. Számtalan magyar és idegen nyelvű publikációja jelent meg. A Társaság Limnológiai Szakosztályának 1958—64-ig elnöke. (Sch.F.é. 1954, Tt. 1964)

SELLYÉI GYULA (Budapest, 1929. XII. 23,-Budapest, 1998. IX. 21.) oki. vegyész- mérnök. 1952—54-ig a Hejőcsabai Cementmű üzemvezetője. 1954-től a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda ill. Vállalat tervezője, szakosztály-, majd osztályvezetője. Működésének szakterülete a vízminőség-, vízkezelés-, faanyagvédelem és környezetvédelem problematikája, az ezzel kapcsolatos beruházások tervezése. Publikációi is ezen témakörből kerültek ki. A BME Mérnöktovábbképző Intézetben több előadást tartott. 1971-74 között a Társaság titkára, majd 19 éven át a Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztály elnöke, a Hidrológiai Közlöny Szerkesztőbizottságának tagja. (VP.e. 1967, Pro A. 1980, BÖ.é. 1990, Tt. 1997)

SHOEMAKER, HAROLD JAN (Bandung, Java, 1913) Hollandia. 1946-ig vízépítési munkákon mérnökösködik Európában és az akkori Holland Kelet-Indiákon, majd a Delfti Hidraulikai Laboratóriumban tölt be különböző posztokat. 1971-79 között a laboratórium kutatási igazgatója. A műtárgyhidraulika területén hullámtörő gátak vizsgálatánál, a permanens áramlás elméleti kérdéseivel, vízellátó és öntözőrendszerek tervezési problémáival foglalkozott. Ápolta intézete magyar kapcsolatait és előadásokat tartott Magyarországon. (Tt. 1974)

SIKÓ ATTILA (Tiszavárkony, 1897. IX.

10.-Budapest, 1965. VII. 28.) oki. mérnök, a műszaki tud. kandidátusa (1961). Munkásságát a Budapesti Kikötő Építési Kormánybiztosságánál kezdte, majd a Vízrajzi Intézetnél és az Öntözésügyi Hivatalnál dolgozik osztályvezető beosztásban, 1945-48: az újjáépítés területén tevékenykedett.

1948-52: az OVH, majd nyugdíjba meneteléig, 1954-ig a VITUKI munkatársa. Fő munkaterülete a talajmechanika, statika, hidraulika. Részt vesz ill. irányítja több nagyobb vízépítési létesítmény tervezését (pl. Nicki-gát, szolnoki gabonatárházak stb.). Szakirodalmi munkásságát az említett témakörökben írt számos tanulmány, dolgozat, cikk, publikáció - külföldön is átvett és megjelentetett képlet - jelzi. (Tt. 1958)

147