Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

Vízgazdálkodási Intézet főelőadója, főmunkatársa. Szakmai munkássága a meliorációhoz kötődik. Résztvevője, irányítója, szervezője volt a térségi valamint üzemi meliorációs munkák műszaki részének, ezen belül különösen a hegyvidéki szőlőterületek fejlesztésének, rekonstrukciójának, a társulati és üzemi vízrendezési feladatok összhangja megteremtésének. Több mint 10 éven keresztül diplomatervezési konzulens, előadott a Mérnöki Továbbképző Intézetben. Szakcikkei, tanulmányai a felsorolt témakörökből kerültek ki. (Pro A. 1989)

PRINS, JACOB EGBERT (1925) Hollandia. A Delfti Műszaki Egyetemen 1953- ban szerzett diplomát építőmérnök szakon. Szakmai pályafutása továbbra is Delfthez kötődik, ahol a Delft Hydraulics kutató és tanácsadó intézetnél dolgozik. Két évig (1955-56) a Massachusetts Institute of Technology vendégkutatója, majd különböző vezető beosztásokat tölt be Delftben. 1971 és 1987 között az Intézet igazgatói, illetve főigazgatói székében van. Kiterjedt oktatói tevékenysége mellett aktív szerepe van az IAHR szervezésében és egy-egy időszakra a szövetség főtitkára és elnöke. Műtárgyhidraulikai és hordalékszállítási kutatásain kívül sok tudományszervezési és környezeti kérdésekről is publikált. Támogatta munkájával az IAHR és a Delft Hydraulics magyar kapcsolatait. Előadást is tartott Társaságunk keretében. (Tt. 1977)

PUSKÁS TAMÁS (Nyíregyháza, 1930. II.

14.) oki. mérnök. Az egyetem elvégzésétől,

1952-től 1991 végéig, nyugdíjba meneteléig, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet ill. Központ mérnöke, csoport- vezetője, osztályvezetője, az igazgató vízrajzi tanácsadója. Közben egy évig (1965) a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóságon szerez tapasztalatokat a vízügyi ágazat gyakorlatában. 1992-től egyéni vállalkozó. Munkássága korábban a vízgyűjtőterületek, kisvízfolyások vízkészletének felméréséhez kapcsolódik, majd a 70-es évtől teljesen a vízrajzhoz kötődik. Nevéhez fűződik a Magyarország víztározási lehetőségeinek feltárása, a kisvízgyűjtők vízgazdálkodási tanulmány-tervezésének megindítása, majd a hosszú távú vízrajzi fejlesztési irányelvek és a vízrajzi fejlesztési stratégia kimunkálása, a decentralizált vízrajzi szolgálat szakmai módszertani előírás-rendszerének és a tevékenység szakfelügyeletének kialakítása, az országos vízrajzi távmérő és figyelmeztető rendszer kidolgozása, a hazai vízrajzi mérési módszerek és eszközök korszerűsítést megindító PHARE program szakmai tervezése és szervezése. Több nemzetközi együttműködés magyar szakértője, a Közép- és Kelet-Európa vízmérleg elemeinek térképezését végző nemzetközi munkacsoport elnöke. A BME meghívott előadója. Szakirodalmi munkásságát 6 könyv megírása ill. megszerkesztése, több mint 50 publikáció közreadása jelzi. (VP.e. 1958, Pro A. 1986)

RADVÁNYI RUDOLF (Ceglédbercel, 1929. II. 12.) oki. mérnök. Vízügyi szolgálatát 1953-ban a Budapesti Vízügyi Igazgatóság jogelődjénél a Budapesti Árvíz- védelmi és Folyamszabályozási Hivatalnál kezdte. A vízügyi igazgatóságnál dolgozott beosztott mérnök, csoportvezető, osztály- vezető, főosztályvezetői beosztásokban, nyugdíjazásáig (1987). Szakmai munkássága a vízrendezés, a vízgazdálkodás, a vízellátás-csatornázás, a hatósági és a területi vízügyi felügyeleti szakterületekhez kö140