Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

tődött, mely egységeket vezette. Részt vett az 1964. évi vízügyi törvény előkészítésében, a vízi és a vízközmű társulatok szervezésében, a vízminőségi felügyeleti szervezet és a vízi környezetvédelem kialakításában, továbbá a területi vízkárelhárítás és az árvíz- védelem munkájában, a palackos csecsemő vízellátás, a váci vízszennyezés elhárításában és vízpótlásának megszervezésében. 1974-ben a dunaújvárosi pakura-szennyezés elhárítási munkáit irányította. A VÍZIG történeti feltáró munkájának irányítója volt. Nyugdíjasként a VIZIG-nél és a DMRV Rt- nél 1988-93 között igazgatói tanácsadó.

1993-tól a KHVM szakfőtanácsosa és a regionális vízmű Rt-k állami tulajdonosi feladatok ellátásának résztvevője. A Magyar Hidrológiai Társaság Pest megyei Területi Szervezete létrehozásában vállalt fontos szerepet, melynek 1990-96 között titkára volt. (Pro A. 1991)

RAUM LÁSZLÓ (Budapest, 1949. VIII.

15.) oki. mérnök. 1973-ban a Műegyetem Vízépítési Intézetében laboratóriumi mérnök, 1973-76: a VIKÖZ munkatársa. 1976-tól újra a BME dolgozója a Vízgazdálkodási és Vízépítési Laboratóriumában

1988-ig, később pedig a Vízellátás- Csatornázás Tanszéken. Kutatómunkája során hidraulikai és vízminőség-védelmi, a vízhasználatok környezetvédelmi hatásainak vizsgálatával, illetve víz- és szennyvíztisztítási technológiai vizsgálatok irányításával foglalkozik. 15 szakcikket publikált, társszerzőkkel 2 egyetemi jegyzet írója. 1977—80-ig a Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztály titkára, 1990-től

1996-ig a Társaság főtitkára. (VP.e. 1974.)

RÁCZ MIKLÓS (Szekszárd, 1928. X. 7.) oki. mérnök (1951), oki. szakmérnök (1970).

1951-53: a KPM munkatársa, 1954-től 1988-ig, nyugdíjba meneteléig a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat tervezője, szakosztály-, majd 1973-tól irodavezetője. Munkássága elsősorban a főváros vízellátási, csatornázási, szennyvíztisztítási, ár- vízvédelmi létesítményeinek tervezéséhez kapcsolódik. Meghatározó szerepe volt a fővárosi lakótelepek közműrendszereinek kialakításában, foglalkozott továbbá a metróvonalak közműveinek tervezésével, valamint távlati és általános rendezési tervekkel. Nyugdíjasként jelentős szerepet kapott a Fővárosi Csatornázási Művek Rt. Műszaki és Környezetvédelmi auditjának kidolgozásában. Társszerzője a Budapest Városépítésének története c. könyvnek a „Közművek fejlődése” c. fejezet megírásával. Cikkei általában a főváros közműveinek fejlesztési kérdéseivel foglalkoztak. Több OMFB és országos tervpályázati bírálóbizottság tagja. (VP.e. 1963)

RÁKÓCZI LÁSZLÓ (Debrecen, 1929. I. 14.) oki. mérnök, egyetemi doktor (1966), a műszaki tud. kandidátusa (1981), ELTE c. egyetemi docens. 1952-58: az UVATERV tervezője, majd 1958-tól nyugdíjba meneteléig, 1989-ig tudományos kutató, főmunkatárs, tanácsadó a VITUKI-ban. Előadói és szakírói tevékenységét nyugdíjasként is folytatja. Főbb munkaterületei: üzemi vízellátás és csatornázás tervezőként, kutatóként, folyami hidraulikai, hordalékmozgási és folyószabályozási vizsgálatok, folyami és tavi hordalékmozgás nyomjelzése. Hazai és külföldi folyóiratokban, kongresszusi kiadványokban mintegy 100 publikációja jelent meg. Amerikában, Ázsiában és Európában több mint 50 országban, számos egyetemen, a VITUKI/ UNESCO Nemzetközi Hidrológiai To141