Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

egyetem szerkesztésében kiadott Földrajzi Közleményekben számos magyar tudományos munkát megjelentetve mozdította elő országaink tudományos együttműködését. (Tt. 1967)

MOSONYI EMIL (Budapest, 1910. XI.

10.) oki. mérnök, egyetemi doktor (1947), a műszaki tud. doktora (1952), az MTA levelező tagja (1954), rendes tagja (1991), Kossuth-díjas. Pályafutását a BME-n tanársegédként kezdte (1934-36), az ÖH- ban, majd a Vízerőügyi Hivatalban folytatta (1942-48), amelynek vezetője lett. Ezt követően az OVH munkatársa, VIZITERV igazgatója, az OVF tanácsadója, majd a VITUKI tudományos igazgatóhelyettese volt. Emellett 1948-tól egyetemi előadó és

1953-57 között tanszékvezető egyetemi tanár a BME-n. 1965-től a karlsruhei műszaki egyetemen egyetemi tanár, a Theodor Rehbok intézeti igazgatója, 1984-től a Karlsruhei Egyetem professzor emeritusa. 1965-ben távollétében elítélik és csak a rendszer megváltozása után térhet haza, amikor is számos kitüntetésben részesül. Az 1950-es évektől a dunai-vízlépcsőrendszer tervezését irányítja. A békésszent- andrási duzzasztómű építésének fő szakértője, a tiszalöki vízlépcső felelős fő tervezője, majd az építés létesítményi főmérnöke, illetve a csehszlovák-magyar vízlépcsőrendszer tárgyalásoknak műszaki irányítója. Az 1956-os forradalom idején betöltött tisztsége miatt 1957-ben felfüggesztik állásából, de szakértelmét nem nélkülözhetik. A világ minden részén végez szakértői munkát, elsősorban a vízerőhasznosítás területén és tart előadásokat főként a vízi létesítmények tervezése és építése, illetve üzeme tárgykörében. Számos egyetemen, tanfolyamon tartott előadásokat, 4 egyetem tiszteletbeli

doktora. Az Auchklandi Egyetem 1993 Mosonyi díjat alapított a „fenntartható vízerő” témában. Életének fő műve a három- kötetes vízerő-hasznosítás (magyar, német és angol nyelven). Emellett kiemelkedő a kb. 200 műből álló szakirodalmi tevékenysége. Több nemzetközi egyesület választotta vezetőségébe. Az MHT-nak

1950-54 között elnöke. 1990-től újra részt vesz az Egyesület életében - tanácsaival ma is támogatja az egyesületet. (Sch.F.é. 1955, Tt. 1990)

MUCSY GYÖRGY (Szabadka, 1926. VI.

12.) oki. mérnök 1950-53: kivitelező,

1954-66: a MÉLYÉPTERV tervezője, szakosztályvezetője. 1966—68-tól az OVH Közp. Vízmin. Felügyelet ill. a bp-i VÍZIG kötelékében a vízminőség-felügyeleti munkában vesz részt, 1968-tól nyugdíjba meneteléig, 1987-ig a VITUKI Szennyvíztechnológiai Osztályának osztályvezetője. Fő munkaterülete a vízellátás, csatornázás, és a szennyvíztisztítás technológiájának fejlesztése, szennyvíziszapok kezelésének és hasznosításának (elhelyezésének) előmozdítása. Publikációiból több német, angol nyelven is megjelent. Előadásokat tartott hazai és nemzetközi szakmai egyesületek konferenciáin, kongresszusain részt vett az egyetemi környezetvédelmi továbbképzésben. A Társaság Szennyvíz Szakosztályának elnöke 1971-80 között. (Pro A. 1977, Sch.F.é. 1987)

MUHITS KATALIN (Miskolc, 1924. VII.

12.) oki. középiskolai tanár, egyetemi doktor (1948). 1948-50-ben az ELTE-n gyakornok, 1950-51-ben a Vácrátóti Kutató Intézet kutatója, majd 1951-56: az ELTE-n tanársegéd, 1956-81: - nyugdíjba meneteléig - a Fővárosi Csatornázási Műveknél

128