Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

laboratórium-, ill. osztályvezető. Főbb munka-, illetve kutatási területei: hidrobiológia, vízökológia, szennyvíztisztítás, a Csatornázási Művek tisztítótelepeinek vizsgálata, a Duna öntisztulása, biológiai vizsgálata, szennyvizek vizsgálata, szennyvíziszapok vizsgálata és elhelyezése stb. Nevéhez fűződik a Fővárosi Csatornázási Művek szennyvízvizsgáló laboratóriumának kialakítása. Mintegy 30 publikációja jelent meg. Többször előadott a Műegyetemen. A Társaság szakosztályi munkájának résztvevője. (VP.e. 1951. Pro A. 1984, Tt. 1992)

MURAI GYULA (Budapest, 1913. X.

13.-Budapest, 1989. II.) oki. mérnök. 1939-ben lép állami szolgálatba az Öntözési Hivatalban. 1941-45: a komáromi,

1945-től 1953-ig a budapesti Folyammérnöki Hivatalban, ill. a VIZIG-en dolgozik. 1953-tól 1978-ig, nyugdíjba meneteléig az OVF majd OVH csoportvezetője, osztály- vezetője. Főbb munkaterületei: folyószabályozás, hajóút kitűzőszolgálat, gazdasági tervezés (anyag-, munkaerő-, bérgazdálkodás), beruházási tervezés, lebonyolítás, vízgazdálkodási hosszú távú fejlesztés. Közreműködött az árvíz-védekezési munkálatokban és a helyreállításban. Több cikke, tanfolyami jegyzete jelent meg, oktatott a Mérnöki Továbbképző Intézetben. (Pro A. 1981)

MUSULIN BÉLA (Szeged, 1939, IV. 27.) oki. mérnök, oki. gazdasági mérnök

(1972), egyetemi doktor (1979). 1962-70: különböző építővállalatnál építésvezető,

1970-79: az AGROBER szakosztály- vezetője, 1979-85: a veszprémi Vízügyi Építő Vállalat fő-építésvezetője, ill. technológiai csoportvezető. 1985-től a Veszprémi Egyházmegyei Hatóság főmérnöke. Fő munkaterületei: út-, vasbeton-, műtárgy-, tv- és víztoronyépítés, mezőgazdasági vízellátás-csatornázás, egyházi épületek felújítása stb. A Veszprémi Területi Szervezet titkára 1976-79 között. (Pro A. 1982)

MUSZKALAY LÁSZLÓ (Felsőgöd, 1926. VII. 19) mérnök. 1949-54 között a BME tanársegédje, 1954-től nyugdíjba meneteléig 1987-ig a VITUKI hidraulikai laboratóriumi mérnöke, majd tudományos főmunkatársa. Fő szakterülete a hidraulika, valamint a megfelelő mérés- és műszer- technikai együttes alkalmazása és fejlesztése, a medrek és a vízépítési műtárgyak viselkedésének feltárása érdekében. Kiemelkednek a vízsebességmérő műszerekkel kapcsolatos vizsgálati és műszaki fejlesztési eredményei, továbbá a hazai nagy tavak áramlási viszonyainak feltárása terén végzett kutatásai, amelyek külföldön is figyelmet keltettek. Munkásságát, részben társszerzőkkel írt, mintegy 100 szakcikk, könyv és egyéb kiadvány tükrözi. (VP.e. 1961)

NAGY ILLÉS (Sashalom, 19.31. X. 26.) oki. mérnök, oki. gazdasági mérnök (1964), egyetemi doktor (1984), vízgazálkodási szakértő (1990). 1954-ben a Szolnoki VIZIG-nél helyezkedett el, ahol szakasz- mérnök, csoport-, osztályvezető, igazgató- helyettes, 1972-78 között igazgató, 1978- tól 1989-ig igazgatóhelyettes, 1989-től a Szolnoki Vízügyi Szakközépiskola tanára. Munkássága kiterjed a vízgazdálkodás szinte minden területére, ezek különösen az árvízvédelemre, földművekre, hullámtéri véderdőkre, vízminőség-védelemre, a szolnoki kajak-kenu pálya építésére, a Milléri Vízügyi Múzeum létrehozására. 1976-80 között a Magyar Olimpiai Bizottság tagja.

129