Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)
Lexikon
dezett súlyfürdőt tartotta. Az MHT Balneológiái Szakosztálya munkájának meghatározó személyisége. (DZ.e. 1967) MOLNÁR BÉLA (Kiskunfélegyháza, 1934. V. 24.) oki. középiskolai tanár, egyetemi doktor (1960), a földtudomány kandidátusa (1974), doktora (1984). 1957-től 1999-ig a Szegedi Tudományegyetem Földtani Tanszékének oktatója, 1977-től a Földtani és Őslénytani Tanszék vezetője, egyetemi tanár. Főbb munka- és kutatási területe az Alföld, a Duna-Tisza közének geológiája, vízbeszerzés. Több külföldi egyetemmel folytat közös kutatásokat. Tanszéki munkájának egyik célja a modem nemzetközi szedimentológiai irodalom összegyűjtése és a műszeres vizsgálatok bevezetése. Két könyv társszerzője, egynek egyedülálló írója, négy egyetemi jegyzetén kívül több mint 100 publikáció közreadója. A nemzetközi tudományos élet aktív résztvevője, számos kongresszuson, egyetemen tart előadásokat. Az MHT Csongrád megyei szervezetének több cikluson át és jelenleg is alelnöke. Tagja volt a Társaság Fegyelmi Bizottságának. (VP.e. 1967, Pro A. 1994) MOLNÁR ENDRE (Kisújszállás, 1904. II. 5.-Budapest, 1973. III.) oki. mérnök, 1927-ben lép állami szolgálatba a Győri Folyammérnöki Hivatalban, 1929-ben a Szombathelyi Kultúrmérnöki Hivatal mérnöke, 1930-tól a Debreceni Kultúrmérnöki Hivatal munkatársa, 1939-től vezetője 1948-ig. Közben a Debreceni Ideiglenes Kormány FM-ában a vízügyek képviselője, 1948-51: a Szolnoki Vízgazdálkodási Körzet vezetője, 1951-52-ben az FM Vízgazdálkodási Főosztály mb. vezetője, 1952-től a MEVITERV ill. a VIZITERV vezető munkatársa (igazgatóhelyettes, osztályvezető, szakági főmérnök) 1968. évi nyugdíjba meneteléig. Főbb munkaterülete: kultúrmérnöki munkák, belvízrendezés, öntözés és műtárgyai stb. Nagy szerepe volt, közvetlenül a háborús események után, 1944- ben és 1945-ben a tiszántúli-tiszamenti vízügyi szolgálat, vízjelző szolgálat működésének gyors újraindításában. (KJ.e. 1965) GY. MOLNÁR LÁSZLÓ (Kunhegyes, 1931. VI. 24.) oki. mérnök. 1954-től 58-ig több vízügyi szervnél dolgozott, majd 1958-tól kényszerű nyugdíjazásáig, 1988- ig a debreceni VÍZIG építésvezetője, csoport-, osztály-, és főosztályvezetője, majd 15 évig igazgatóhelyettes főmérnöke. Szakmai, szakigazgatási tapasztalatai mintegy 40 cikkben, tanulmányban jelentette meg. Aktív résztvevője, irányítója volt a területi szakegyesületi munkának. (Tt. 1992) MOLNÁR MIKLÓS (Szolnok, 1929. VII. 17.) orvos. 1953-55: segédorvos, 1955-ben a MÁV Egészségügyi Kutató Laboratórium szolgálatába lép, ahol segédorvos, szakorvos, főorvos. A laboratóriumból kialakított MÁV Közegészségügyi Intézet igazgató főorvosa 1965-től. Orvosi munkássága mellett foglalkozik mikrobiológiával, hidrobiológiái vizsgálatokkal és részt vesz a Duna-kutató Állomás munkájában. Hidrológiai szakirodalmi munkásságát mintegy 10 magyar és német nyelvű publikáció mutatja. A Balneológiái Szakosztály titkára 1968-71 között. (VP.e. 1958) MORARIU, TIBERIU Románia. A kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Földrajzi Intézetének igazgatója, akadémikus. A hid- rográfia tudományának több országban ismert neves művelője volt. A kolozsvári 127
