Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)

III. A Dunántúl vízrajza - A) A Balaton és a Sió vízvidéke

A folyók közepes vízszállítása, illetve az évi átlagos lefolyási tényezők — mint látható — elsősorban a csapadékviszonyok (vagyis közvetve a domborzati adottságok) hatását mutatják. Az, hogy a Sárvíz vízhozamai és lefolyási tényezői a kisebb csapadék ellenére felülmúlják a Kapos megfelelő adatait, a vízbő, karsztos forrásvidék következménye.

A nagyvízi és a kisvízi vízhozamok alakulását a vízgyűjtőterület természeti adottságain kívül a vízfolyás medrének, illetve völgyének tározódási viszonyai is döntően befolyásolják. Ugyancsak a karsztos forrásvidék és a sárréti tározódás hatása a Sárvíznek a másik két vízfolyásénál sokkalta kiegyenlítettebb vízjárása.

A Sió vízvidékén az utóbbi évtizedek folyamán 1940-ben és 1947-ben voltak az egész vízrendszerre kiterjedő és jelentékeny károkat okozó árvizek. Mindkét árvizet a hótakaró hirtelen elolvadásának és a jelentékeny tavaszi esőzésnek az egybeesése okozta.

Különösen súlyos volt a helyzet 1940. márciusában, amikor a szokatlanul hideg és tartós tél folyamán felhalmozódott hótakaró egyszerre elolvadt és a vizek lefolyását a Sió alsó szakaszán a Dunán kialakult jégtorlasz duzzasztása is sokáig késleltette. A mellékvizek völgyét úgyszólván mindenütt teljes szélességben elborította az ár és a Sárvíz, illetve a Sió védőgátjainak átszakadása után az alsóbb, védett szakaszok árterületeinek nagy része is víz alá került. A Kapos völgyében számos közúti és vasúti hidat sodort el a nagy sebességgel lezúduló áradás.

Az 1947. tavaszi árhullám időszakában az 1940. évihez hasonlóan nagy víztömegek vonultak le. A védekezést némileg megkönnyítette a Duna viszonylag alacsony vízállása, továbbá a Kapos és a Sárvíz árhulláma közötti csaknem 10 napos időeltolódás, bár a háborús években megrongálódott védőgátak ebben az évben is több helyen átszakadtak.

1951. júniusában a Kapóson vonult le jelentékeny magasságú, esőzés okozta árhullám, amelynek magassága Kaposváron megközelítette az előző két árhullámét, az alsóbb szakaszokon azonban már lényegesen alatta maradt.

2/d. Hordalék és vízkémiai viszonyok

Erózió és hordalék. A Kapos és a Zala vízvidéke az ország legerősebben erodálódott területei közé tartozik. Számottevő az erózió a Sárvíz vízvidékén is. A Sió teljes vízvidékét együttesen tekintve mintegy 25% az erősen, 30% a közepesen, 20% a gyengén erodálódott terület. (Á megfelelő országos átlagok: 12, 15 és 14%.)

A vízfolyások hordalékszállítása több vonásaiban az erózióviszonyokat tükrözi, bár a nagyobb vízfolyásokba — a közbenső, helyi lerakódások miatt — az elsodort talaj mennyiségek többnyire csak meglehetősen kis hányada kerül be. A vízfolyások hordalékszállításáról az országos áttekintésben közölt táblázaton túlmenő adatok nem állnak rendelkezésre.

Vízkémiai viszonyok. A vízfolyások kémiai viszonyairól a közelmúltban készült országos számbavétel az összes sótartalom, a nátrium kationok százalékos aránya, a kémiai oxigénfogyasztás és az 5 napos biokémiai oxigénigény alapján ad áttekintést.

89