Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)

III. A Dunántúl vízrajza - A) A Balaton és a Sió vízvidéke

Az összes oldott sók tekintetében, a Sió vízrendszerében megvizsgált 15 jelentékenyebb vízfolyás közül tizenkettő 500 mg/liter alatt maradt, háromnak pedig 500 és 650 mg/liter közé került az átlagos töménysége (a Kapos Dombóvár fölötti szakasza, a Kis-Koppány és a Válicka).

A vízfolyások szennyezettségének mértékét jellemző kémiai oxigénfogyasztás tekintetében a helyzet sokkal változatosabb. A megvizsgált 22 vízfolyás többsége az „elfogadható” és a „szennyezett” kategóriába (8—12 mg/liter és 12—25 mg/liter oxigénfogyasztás) került, de 4 vízfolyás, illetve folyószakasz (a Válicka, a Zala Zalaegerszeg és Zalaszent- grót közötti szakasza, a Határárok-csatorna és a Séd Ősi és Sárszentmi- hály közötti szakasza) már erősen szennyezettnek minősült (25 mg/litert meghaladó oxigénfogyasztás). „Tiszta” vize (0 és 8 mg/liter közötti oxigénfogyasztása) csak a Kis-Koppánynak, a Séd Veszprém feletti szakaszának, a Gajának és a Mór—Bodajki vízfolyásnak van.

2. Állóvizek

A Sió vízvidéke az országnak állóvizekben leggazdagabb része. A Sió 14 729 km2 vízgyűjtőterületének csaknem 5%-át éri el az állóvizek 653 km2- együttes felülete, míg országos átlagban ez az arányszám kereken 1%. Ennek legfőbb természeti oka, hogy a szabad vízfelületek évi átlagos párolgása nem sokkal haladja meg a csapadékot, így a vízfelületek tartós megmaradását viszonylag kis vízgyűjtőterület (vagy mesterséges vízpótlás) biztosíthatja. A hegyeket és a dombságot környező síkvidék kisebb-nagyobb terepmélyedéseiben ilyen módon kialakult tavak és mocsarak jelentékeny részéről — a természetes feltöltődés és a lecsa- polási munkák következtében — ma már szórványos nyomok, illetve a régészeti leletek és a történelmi feljegyzések tanúskodnak. Sárrét, Kis- Balaton, Balatoni-berkek stb.)

A 37. ábra a Sió vízvidékének 0,5 ha-nál nagyobb állóvizeiről a közelmúltban készült országos számbavétel alapján ad áttekintést. A két nagy tavon, az 596 km2 felületű Balatonon és a 25 km2 felületű Velencei-tavon kívül 192 fél ha-nál nagyobb állóvíz van 31,3 km2 együttes kiterjedéssel, amelyek közül 11 haladja meg az 50 ha-t.

Az alábbiakban a Balatonról és a Velencei-tóról adunk rövid ismertetést, a kisebb állóvizekről pedig összefoglalóan emlékezünk meg.

2—1. A Balaton

Az 596 km2 felületű Balaton az ország és Közép-Európa legnagyobb tava. A nagy vízfelület viszonylagosan igen kis vízmélységekkel és kedvező partviszonyokkal párosul, ami országos, sőt nemzetközi jelentőségű fürdőkultúra lehetőségeit biztosítja.

A vízmennyiségekről és a tó mentén folyó hidrológiai észlelésekről a 38. ábra ad áttekintést. A tó lapos, teknőszerű medencéjét csak a tihanyi szűkületben szakítja meg egy 10—12 m mély vályú, amely a szélokozta gyakori víztorlódások (vízlengések) következtében kialakuló 100— 150 cm/s sebességet is elérő áramlások hatására alakult ki, illetve maradt fenn.

90