Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)

I. Az Alföld vízrajza - a) A felszíni vizek

hozam szempontjából azonban ez is jelentéktelen, hiszen a vízgyűjtőjére hulló csapadék tekintélyes része a Balatonból elpárolog. Jelentéktelen a Bajánál (1480 fkm) balról érkező Dunavölgyi főcsatorna is (bár vízgyűjtő- területe 3040 km2), mert csak időnként duzzad meg, és olyankor két helyen is tehermentesítik árapasztó csatornákkal. A Vali víz (1604 fkm) már vízgyűjtőjének csekély kiterjedése miatt sem érdekes ( F = 657 km2) és a többi mellékvíz még nála is kisebb.

A visegrádi áttörés alatt, amelynek egykori küszöbét már teljesen eltüntette a folyam munkája, hatalmas negyedkori hordalékkúp keletkezett. Kisebb-nagyobb szigetek sora tanúskodik róla, hogy a víz itt a fokozatosan süllyedő síkságon lerakott zátonyok közt keresgélte útját. A durvább hordalék (aprószemű kavicsos homok) kb. Paksig (1533 fkm) mutatható ki, innen ezután meg is változik a folyam jellege. Pakson alul a terhétől megszabadult víz fölös energiáját a partok rongálására fordítja, és hatalmas meandereket fejlesztett ki, amelyek ma is mozognak.

Szakaszunkon tehát két jellegzetes rész különböztethető meg. Az egyik az áttörés helyétől Paksig terjed (1695—1533 fkm) és szigetekkel, mellékágakkal tarkított, a másik, Pakstól lefelé (lényegében egészen a Drávatorokig) hatalmas ívekben kígyózik és levágott, ill. lefűződött kanyarulatok kísérik.

A szigetek közül a Szentendrei sziget (1692—1657 fkm) és a Csepel- sziget (1642—1590 fkm) a legnagyobbak. Az előbbit balról a Váci, jobbról a Szentendrei Duna, az utóbbit balról a ma már mindkét végén elzárt, mesterséges víziúttá alakított Soroksári Duna határolja. (A jobboldali ágat régebben Promontori Dunának nevezték, de mióta a nagyhajózás kizárólag ezen bonyolódik le, külön megjelölése szükségtelenné vált.)

Mivel a folyamszabályozási munkák során a víz összeszorítására tö-» rekszenek, hogy medrének mélyítésére kényszerítsék, a kisebb szigetek nagy része, a mellékágak elzárása folytán, eltűnt, ill. szárazon is megközelíthető, mint pl. az újpesti Népsziget (1653 fkm), a budafoki Háros- sziget (1634 fkm), a rácalmási (1579 fkm), a solti (1558 fkm) vagy a bölcskei (1549 fián) sziget. Különleges fekvésük és vele kapcsolatos jelentőségük miatt külön említésre méltók még az óbudai Hajógyári (1653 fkm) és a budapesti Margitsziget (1649 fkm). Mindkettő egy-egy nagyobb és kisebb sziget egyesítésével keletkezett.

A meder szélessége elég tág határok között változik. A budapesti Gellérthegynél 290 m-re csökken. A visegrádi szorosban 450 m, helyenként megközelíti a 600 m-t is. Az 1893. évi szabályozási tervek Duna- radványtól (Radvan pri D. 1748 fkm) a Tiszatorokig (1217 fkm) egységesen 450-ben állapították meg a mértékadó szélességet. Ezt az értéket 1941-ben a budapest—paksi szakaszra vonatkozóan 400 m-re csökkentették, és a Váci Dunaágra 380 m-t írtak elő.

Árvíz idején természetesen sokkal szélesebb sávot foglal el a víz. A budapesti rakpartok átlagos távolsága ugyan csupán 375 m, de a Sió torkolatán alul, Bátáig (1465 fkm), ahol az árvédelmi töltések a levágott nagy kanyarulatok burkológörbéjét követik, átlag 4,5 km, és

6