Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)
I. Az Alföld vízrajza - a) A felszíni vizek
kivételesen a 7 km-t is meghaladj a(!). Az 1 km-en aluli szélességet, amilyen Paks és a Sió-torok között több helyen is előfordul, már veszedelmesen kevésnek kell minősítenünk. Mélység tekintetében is erősen ingadozó méretekkel találkozunk. A sodorvonalban a legkisebb víz idején is 3—6 m között van a vízmélység, de vannak helyek, mint pl. a budapesti Szabadság-híd alatt, ahol a 10 m-t is meghaladja. Ha figyelembe vesszük, hogy a legmagasabb árvízszin átlag 8—9 m-rel magasabb a legkisebbnél, látjuk, hogy a legnagyobb mélységek 15—20 m körül lehetnek. A zavartalan hajózás számára megkívánt 20 dm-es minimum csak kivételesen rossz esztendőkben, késő ősszel és néhány rossz gázlóban (pl. a Baja alatti Sárospartnál, 1473 fkm) nincs meg. A budapest—mohácsi Dunaszakaszon 1946—58 közt átlag 25 napon, a kivételesen rossz 1959. évben 37 napon át mértek 20 dm alatti gázlómélységet. A legkisebb mélység 1946—58 közt 12 dm, 1959-ben 16 dm volt. A szabályozási tervek szerint a távolabbi jövőben Budapest alatt 35 dm mélységet kell a legkisebb hajózási vízszint alatt biztosítani. A vízszin esése az Ipoly-toroktól Paksig mintegy 7—10, Paks alatt már csak 5—6 cm/km. Ennek megfelelően a sodorban a felszínen mért sebesség kisvíznél átlag 0,6 m/sec, míg árvíznél eléri a 2,5 m/sec-ot. A jéglevonulás idején, amikor egy-egy jégtorlasz hirtelen megindul és a fel- duzzasztott víz egyszerre utat kap, rövid ideig ijesztő, 3—4 m/sec-ot meghaladó sebességet is észlelhettünk. A mederfenék a visegrád—nagymarosi áttörés helyén (1699—1693 fkm) és a budapesti Gellérthegy alatt helyenként sziklás — bár a hajózásra veszélytelen, — az egykori hordalékkúpon fokozatosan finomodó apró kaviccsal borított, míg Paks alatt már inkább csak homok. A vizsgált szakasz 17 vízmércéje közül itt a budapesti, a dunaújvárosi, a dombori-pusztai és a mohácsi mérce jellemző vízállás adatait közöljük (I. táblázat). Mind a legnagyobb, mind a legkisebb vízállásra 2—2 értéket adunk meg, mert a Dunának ezen a szakaszán a jég levonulása idején olyan rendkívüli vízállások jelentkeznek, amelyek nem a vízhozam valamilyen szélsőséges értékének, hanem kizárólag a meder eldugulásának következményei. Ha a felszakadó jégpáncél maradványai útjukban elakadnak, és lezárják a víz útját, a torlasz mögött akkor is kivételesen magasra emelkedhetik a vízszin, ha a vízhozam aránylag mérsékelt. Minden attól függ, hogy a jég alatt mekkora nyílás maradt szabadon. Természetes az is, hogy a torlaszon alul csak akkora lesz a vízállás, amennyi a jég alatt átférő vízhozamnak felel meg, ez pedig sokkalta kevesebb, mint amennyi zavartalan lefolyást viszonyok között egyáltalán előfordulhat. Jellemző példával szolgál a mondottakra az 1. ábra, amely a budapesti Dunaszakaszon 1954 januárjában észlelt vízállásokat és jégviszonyokat szemlélteti. A szóban forgó időben a Vigadó téri mérce szelvényében zajlott a jég, de jan. 13 és 14-én az észlelő sík vizet jelentett. Ugyanekkor a vízállás egészen hirtelen félméternyit apadt, míg néhány km-rel feljebb, Újpesten, hasonló hevességgel áradt. A szokatlan jelenség oka a Margit-híd pilléreinél megakadó jég volt, amely jan. 5-étől kezdte 7
