Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)
II. A Kisalföld és az Alpokalja vízrajza - a) A felszíni vizek
egyes ágakat feltöltött, mások ennek megfelelően kibővültek. Így a hajózható mederágak helye és állapota is minduntalan változott. Ha a mellékágrendszer medrei a hordaléklerakódás következtében felmagasodtak, a két oldal felé igyekezett a folyam terjeszkedni, és a partokat szaggatta. Gönyü és Komárom között, pontosabban Csallóközaranyosnál (1780 fkm) megszűnik a feltöltődő jelleg. Innen lefelé a Duna feneke kavicsos és mozdulatlan, rendkívül stabil, helyenként elszélesedésre hajlamos. A Duna kisalföldi szakaszán igen nagyarányú műszaki beavatkozások történtek, amit háromféle ok tett szükségessé: a hajózás állandó bajai, az árvizek kártételei és belvízi elöntések. a) A sok ágra szakadó Duna medrét folyton változtatta, annyira, hogy a hajózás igen nehezen volt fenntartható. Az átlag 295 jégmentes napból évente 67 napon át egyáltalában nem lehetett hajózni, 1870-ben 116 napig volt hajózási szünet. Az 1886—1894. években végrehajtott ún. középvízi szabályozás során egységes főmedret igyekeztek kiépíteni a sok mellékág között. Evégből egyenesekből és enyhe kanyarulatokból álló vonalban két egymással párhuzamos kőgátat építettek, melyek koronája a középvíz szintjében volt. (A kőgátak egymástól való távolságát, ill. Medve alatt a szabályozási szélességet a XI. táblázat adja). Az új meder a régi hajóúthoz képest az 1857—1800 fkm között 14,9 km-rel, 12,2%-kal rövidült meg. A rövidülés tehát nem volt nagy, ennek megfelelően az esés sem növekedett meg lényegesen. XI. táblázat Szabályozási szélességek a Dunán Szakasz Folyam — km Szélesség, m Dévény—Bős 1880—1820 300 Bős—Medve 1820—1805 325 Medve—Gönyü 1805—1794 380 Gönyü—Komárom 1794—1766 420 Komárom—Dunaradvány 1766—1748 450 Az 1886—1894. években beépített kőmennyiség a mai magyar— csehszlovák határszakaszon az 1852,8—1748,0 fkm-ek között kerek számban: párhuzamművekbe 2 700 000 m3, partvédőművekbe és lábazatokba 600 000 m3. Ezenkívül elvégeztek 4 600 000 m3 kotrást. A középvízszabályozás hajózási szempontból nem hozta meg a kívánt eredményt. A kisvizek számára a főmeder túlságosan széles volt, ezért a mederben mozgó zátonyok rakódtak le. Ezek rögzítésére már 1902-től 61
