Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)

II. A Kisalföld és az Alpokalja vízrajza - a) A felszíni vizek

kezdve ún. kisvizszabályozó sarkanytúkat építettek. A kisvízi szabályozás tulajdonképpen még most is folyik. A mellékágakat az egész kisalföldi Duna-szakaszon a kisvíz fölé 1,0—1,5 m-rel érő közelzárásokkal zárták el, hogy kisvíz idején az összes víz a hajózás rendelkezésére álljon. A stabil medrű szakaszon elegendőnek bizonyult néhány partbiztosítás és mellékág elzárás.

b) Az árvizek kártételeinek kivédésére árvízvédelmi töltések épültek.

A felső szakaszon Oroszvár és a Rajki zsilip között (lásd MosoniDuna) 10,8 km hosszban, egy részben még Mária Terézia idejében épült töltést bővített és épített ki a Rábaszabályozó Társulat (alakult 1873-ban), mely az árvizek Rajka, Bezenye és a Hanság felé való betörése ellen véd. A Szigetköz árvízi elöntésének megakadályozására 1892-ben alakult Szigetközi Ármentesítő Társulat 59,5 km Duna menti töltéssel 30 000 ha területet védett meg (kisebb helyi töltések korábban is voltak).

Minthogy a töltéseket általában a szélső mellékágak mentén építették (csak néhány nagyon kikanyarodó ágat töltöttek át), a töltések közötti hullámtér szélessége igen szeszélyesen változik és a töltések egymástól való távolsága a Szigetköz alsó végén, Véneknél 1,1 km-re szűkül.

Szőny és Almásfüzitő között is van egy 2965 ha-nyi terület, amelyet a Duna árvizei gyakran elöntöttek. Az öblözetet védő 7,4 km hosszú töltést 1953—1954-ben építették.

c) A Szigetköz altalaja kavicsos, rendkívül vízátbocsátó, úgyhogy a talajvíz állása erősen függ a Duna és a területet délről határoló Mosoni- Duna vízállásától. A talajvíztükör általános esése D-i irányú, így állandó talajvízáramlás van a Dunától a mindig alacsonyabb vízszintű Mosoni- Duna felé. Árvízháztartási számítások szerint, az 1954. évi árvízkor a Dunának a hordalékkúpon haladó szakaszán a talajban átlag 34 m3/s víz tűnt el. Ennek legalább 2/3-a a Csallóköz felé szivárgott, a Szigetközre 10—12 m3/s jutott. A vízmozgás szélessége a szivárgás általános irányára merőlegesen mérve mintegy 7,5 km. A talajvízszin megfigyelő kutak vízállásadatainak elemzése alapján áradó víznél egy kilométernyi parthosz- szon 1,6—2,1 m3/s, apadó víznél pedig 1,0—1,4 m3/s kerül a Dunából a talajba. Kisvízkor 3—5 m3/s jelenik meg a Mosoni-Dunában, ami a Szigetköz altalajából gyűlik össze az egész hosszán. (Ezenfelül van a talajban áradáskor tározódó és onnan apadáskor a mederbe újra visszatérő víz- mennyiség). Árvízkor a Duna vize a töltések alatt átszivárog és az ármentett területeken feltör. Levezetésére — nagy részben erek és holt medrek felhasználásával — sűrű belvízcsatorna rendszer épült ki, amelyeknek a vizét nagy teljesítményű szivattyútelepek emelik vissza a Dunába. Az átszivattyúzott vízmennyiség többszöröse az árvízkor a Szigetközre lehulló csapadéknak: a telepek zömmel fakadó vizet szivaty- tyúznak.

d) A Duna vízjárása nagymértékben alpesinek mondható, hiszen legfelsőbb vízgyűjtője gleccserekből táplálkozik. Jellemző az aránylag alacsony november—február közötti és áprilisi vízállások után (márciusban többnyire hóolvadásos árhullám vonul le) májusban, júniusban, sőt sok62