Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)

II. A Kisalföld és az Alpokalja vízrajza - a) A felszíni vizek

1. A DUNA

A Kisalföld síkságát a Duna középen szeli át. A legjellegzetesebb sajátsága, hogy itt erős szakaszjelleg változáson megy át. A Pozsony (Bratislava) fölött még felső szakasz jellegű folyó a Kisalföld síkságára lépve alsó szakasz jelleget ölt, hordalékát lerakja, számos ágra szakad, medrét feltölti és eredeti állapotában a hordalékkúpon kalandozott. Esése nagyjából azonos a felsőbb ausztriai szakaszokéval: km-enként 30—40 cm, a sebessége ugyanitt 1,1—1,7 m/s (a kisebbik érték a kisvíznél. a nagyobb a nagyvíznél előálló középsebességet jelenti). A síkságra érve, pontosabban Szap (Gabcikovo) mellett Bratislava alatt mintegy 59 km-rel az esés hirtelen lecsökken 15 cm/km-re, majd Gönyü alatt 8—12 cm/km-re, a sebesség pedig ennek megfelelően 1,0—1,6, illetve 0,6—1,4 m/s lesz. A 25. ábra a szabályozás előtti és utáni állapotot szemlélteti. A hordalékkúp Pozsony alatt kezdődik, ahol két jellegzetes ún. fattyúág ágazik ki a Dunából: balról a csallóközi vagy vág—dunai („Csalló”) és jobbról a Mosoni-Duna, amelyek hordalékban szegények voltak és a hordalékkúp két szélén kanyarogtak, erős meandereket alkotva. A kúp Gönyünél, ill. Komáromnál végződik.

A Szigetközt valósággal behálózta a kanyarulatok, régi ágak szövevénye, ami annak a jele, hogy valamikor mindenütt kalandozott a Duna és az egész területet feltöltötte. A sok ágra szakadozott folyó hordaléka

24. ábra. A kisalföldi Duna a szabályozás előtt (1876. évi felvétel)

60