Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)

I. Az Alföld vízrajza - b) A felszín alatti vizek - c) A vízviszonyokat befolyásoló emberi beavatkozások

valaki a Karok és Rendek között, aki velem együtt — tekintve hazánk ezen részének geográfiai helyzetét — álomnak ne tartaná, hogy itt valaha vasút létezhessen”. (1839. dec. 6., a tiszavidéki vasút engedélyezési tárgyalásakor.)

Ennek a két idézetnek az egymás mellé állítása távolról sem jelenti azt, hogy a XIX. század derekáig nem történt az Alföldön semmi a vizek kártételeinek megakadályozására, bár a török hódoltság és az ezt követő függetlenségi küzdelmek miatt a XVIII. század végéig csupán helyi jellegű munkákról lehetett szó.

A vármegyék 1618-tól foglalkoznak vízi ügyekkel, elsősorban a káros kiöntések megelőzésével, míg az államigazgatás 1785-ben állítja fel első vízügyi szervét, a Hajózási Igazgatóságot. Üzleti alapon jött létre, 1792-ben, a „Ferenc-csatorna királyi szabad hajózási társaság”, míg a területi érdekeltség összefogásának legrégibb példája az 1810-ben alakult Nádor-csatorna Társulat. A nagy, összefüggő folyami térképezés, amely átfogó munkálatok megtervezésének alapjául szolgált, zömmel a XIX. század huszas és harmincas éveiben zajlott le. Az 1840. évi statisztika mégis 792 km-nyi árvédelmi töltésről tud már, amelyek 600 000 kát. hold

21. ábra. A Közép-Duna a szabályozás előtt és után

4

49