Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)

I. Az Alföld vízrajza - a) A felszíni vizek

amelyet néha, a felsőbb szakaszon, ahol az olvadás még acélos jeget talál, jégtorlaszok is súlyosbítanak. A forrásvidékre hulló tartós és kiadós esők a nyári hónapokban és kivételesen késő ősszel, vagy a tél elején is, megduzzasztják a folyót.

A legnagyobb árvizek — a tetőző magasságok nagysága szerinti, csökkenő sorrendben — 1919, 1940, 1932, 1939, 1925, 1915 és 1957-ben voltak, amely években — 1939 és 1925 kivételével —■ a Tiszán is rendkívüli árhullámok Vonultak le. Abból, hogy ezeket a legmagasabb áradásokat mind a legutolsó félszázadban észlelték, nem szabad a folyó vízjárásának valamilyen megváltozására következtetni. Egyszerűen arról van szó, hogy a régebbi nagy árvizek alkalmával számos gátszakadás következett be és az árvíztömegek nagyobb része szétterült, míg ma az árhullámok a gátak közé szorítva, tehát viszonylag magasabb szinttel folynak le. (Az 1879. évi árvíz alkalmával pl. a Kettős-Körösön 2, a Fekete- Körösön 36, a Fehér-Körösön 21, a Sebes-Körösön 12, a Berettyón 5 helyen szakadt át a gát!) Űjabb időkben magyar területen csak az 1925. évi árvíz alkalmával volt a Sebes-Körös mentén, Komádinál, gátszakadás. A Fehér-Körös 1925., 1939. évi gátszakadásai a határon túl keletkeztek és az 1940. évi árvíz alkalmával tehermentesítés céljából készített töltésátvágások is román területen történtek. — A kitört vizek a gátak mögé kerülve súlyos helyzetet teremtettek a határmenti magyar részeken, de a Kettős- és Hármas-Körös tetőző vízszinének kialakulását nem befolyásolták érdemlegesen.

Az árvizekhez hasonlóan a legkisebb vizeket is a legutóbbi időkben észlelték: a legkisebbtől a magasabbak felé haladva 1946, 1958, 1945, 1948, 1935-ben (a Kettős-Körös békési mércéjének adatai), ami részben az átvágásokkal szabályozott meder fokozatos kimélyülésével függ össze, részben a mind nagyobb tért hódító öntözésnek tulajdonítható. Mind a medermélyülés, mind az öntözés hatása helyileg különbözőképpen érvényesül úgy, hogy a kisvizek nagyságrendi sorrendje mércénként különböző. Igen kis vizeket észleltek 1930, 1932, 1934, 1937, 1947, 1949, 1950, 1952 és 1961-ben.

A legszárazabb esztendők viszont, amikor az évi középvízhozam volt a legcsekélyebb, 1918, 1934, 1936, 1921 és 1904.

5. A TISZA MELLÉKFOLYÓI A KÖRÖS-TOROK ALATT

A Duna—Tisza közi hátság déli felének a Tisza felé eső lejtőjén a Dongér ill. az Algyői főcsatorna gyűjti össze a vizeket. Vízgyűjtőterületük 1672 ill. 911 km2. Az előbbi Mindszent fölött, az utóbbi Algyőnél torkollik a Tiszába. Tucatnyi 10—40 km hosszú, jobbára az 1940—42. évi áradások idején kiépült mesterséges árok főbefogadói, amelyek a jellegzetes ÉNy—DK irányú vonalakban elhelyezkedő, szélvájta semlyékben összegyülemlő vadvizek levezetésére szolgálnak. A Tisza árvédelmi töl3*

35