Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)

I. Az Alföld vízrajza - a) A felszíni vizek

ausztriai esőzésekből származó — árvizek. A legutóbbi 80 esztendő legmagasabb jégmentes árvizei nagyobb részt ebbejt}? az időszakba estek. Budapesti tetőzésük rendre a következő volt:

1954. július 18-án 1897. augusztus 8-án 1899. szeptember 22-én 1920. szeptember 15-én 1926. június 28-án július 2-án

805 cm 780 cm 770 cm 774 cm 737 cm és 734 cm.

A legmagasabbnak, az 1954. évinek, levonulását a 6. ábra szemlélteti.

Csapadékdús teleken, január—márciusban jelentkezhetnek rendkívül magas olvadásos árhullámok is. A legnevezetesebbek Budapesten az alábbi magasságot érték el:

1876. március 9-én 827 cm (a február 26-án 867 cm-rel tetőzött jeges árvíz után)

1940. március 20-án 787 cm 1923. február 10-én 789 cm (a március 18-i 824 cm-es jeges árvíz után)

1883. január 9-én 761 cm (zajló jéggel, de torlódás nélkül).

Az első kettőnek rendkívül magasságában része lehetett a közvetlen előttük levonult 867, ill. 824 cm-es jeges árvíznek, mert miattuk telt mederre futott rá az olvadás okozta árhullám.

A kisvizek a vízgyűjtőben tárolt vízkészlet őszi kimerülésének, ill. a tél beköszöntésének következtében állanak elő, amikor a felszíni eredetű lefolyás szünetel. November—január a rendes idejük és így többnyire jéggel jelentkeznek. A legalacsonyabbak a jég megtorlódásával függenek össze, vagyis a vízhozam helyi lecsökkenésének következményei.

A budapesti mércén 1848 óta észlelt legkisebb vizek a következők voltak:

6. ábra. A Duna 1954. évi árhullámainak alakulása a pozsony—mohácsi folyamszakaszon

14