Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)

III. A Dunántúl vízrajza - B) A Dunántúli Középhegység és a Dunazug vizei

zépső szakaszon 1—2 %0, alsó szakaszon 1—4 %o. A patak a nyári hónapokban majdnem kizárólag csak bányavizet szállít. Jelenlegi kisvízhozam a torkolatnál 400 1/s. Az összesített középvízhozama 1 m3/s. Az 1953. június 9-i zápor az utolsó 40 év legnagyobb árvizét zúdította a területre, amely 60 m3/s-mal tetőzött Sárisápnál. A Bajka—Epöli vízfolyás betorko- lása után a völgy szélesre tárul, az árhullámok itt már ellapulnak. A meder jelenlegi emésztőképessége a torkolatnál 12,5 m3/s, tehát a kisebb árvizeket sem tudja kiöntés nélkül levezetni. A mészkő és dolomitból felépített hegységi területeken a karsztvízszint 118 m A. f. A már említett bányavizek nagy része karszt és egyéb fedővizekből származnak. Átlagosan 0,55 m3/s bánya és üzemvíz kerül be a vízfolyásba. Nagy mennyiségű bánya és szennyvizet szállít a 115 km2 vízgyűjtőterületű Kenyérmezői patak (4,5 km2). Felső része vízmosásos jellegű, alsó szakaszán mélyen beágyazott kanyargós meder. Dorog közelében, burkolt mederben fut. A meder esése felső szakaszán 9,3—9,8 °/on, középső szakaszon 5,8—7,6 %0, alsón 4,5 %0. Vízjárása a többi kisebb vízgyűjtőjű vízfolyásokéhoz hasonló. Középvízhozama a dorogi mérce szelvényében 0,4 m3/s-ra tehető, de a nyár végére 10 1/s-ra is leszáll, árvízkor viszont 15—20 m3/s, sőt több is lehet.

A Szentendre—Visegrádi hegység, Pilis és a Budai hegység andezit, mészkő és részben lazább üledékekből felépített területén több kisebb- nagyobb vízgyűjtőjű vízfolyás található. Esésük nagy, medrük —• különösen a felső szakaszon — erősen görgeteges. Sok helyen találkozunk fejlett vízmosással (Holdvirág árok). Heves vízjárásúak. Száraz nyarakon sokszor kiszáradnak. Ide sorolhatók az Apátkúti patak, Szőkeforrásvölgyi patak, Pázmány patak, Bükkös patak, Dera patak, Aranyhegyi árok vízfolyása, Ördögárok, Hosszúréti patak. A főváros belterületére esőkben zárt szelvényben vagy burkolt mederben folyik le a csapadékvíz és — sajnos — a szennyvíz egy része is. Említésre méltók a főváros délnyugati területének keserűvíz forrásai, amelyeknek hőmérséklete a levegő évi középhőmérséklete körül van. A keserűvizek oligocén pirites agyagban jönnek létre, pirít és egyéb szerves anyagok elbomlása útján (pl. Hunyadi János forrás). Budapest fürdőváros jellegét a Duna mentén feltörő langyos és meleg források adják meg.

A Vértes, Gerecse, Budai hegység és a Duna között levő 417 km2 nagyságú vízgyűjtőterület fővízfolyása a Benta (44,9 km), mely a Békás patak és Kígyós patak biatorbágyi egyesüléséből keletkezik. A Békás patak a fővízfolyás felső szakasza a biai széles völgyfenéken a biai tógazdaság E-i oldalán magas vezetésű tápláló csatornaként, a Kígyós patak a tórendszer D-i oldalán mélyvonalon halad az egyesülésig. Mindkét vízfolyás alsó szakaszán 2 °/oo-nél kisebb esésű, középső szakaszon 4—18 %0, felső szakaszon 80 %0. A Benta völgye Sóskútnál kiszélesül majd a parti löszháton átvágódva torkollik a Dunába. Esése a torkolattól Sóskútig 0,8—1,4 %0, innen Biáig 2,3 %o. Az 1951 óta rendszeresen észlelt tárnoki vízmércén a legkisebb vízállás 10 cm. A patak hegy vizei elöntik a mélyebb fekvésű árterületeket. A legveszélyesebbek a tavaszi, őszi, különösen a nyári záporok okozta heves áradások. Július—szeptember között

106