Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)

III. A Dunántúl vízrajza - B) A Dunántúli Középhegység és a Dunazug vizei

a Benta alsó szakaszán a kis vízhozam kb. 30 1/s-ra tehető. Középvízhozama a torkolatnál kb. 1 m3/s. Az árvizek tetőhozama mintegy 40—50 m3/s, de kivételesen 60—80 m3/s is lehet. A fajlagos vízszállítás sokévi átlaga 2,4 1/s km2. A Benta patak vizét öntözésre és halastavak (biai, etyeki, imányi stb.) táplálására használják fel.

A nagyobb vízhozammal működő perbáli, tinyei, biai, etyeki, zsám- béki források a szarmatamészkő sekély karsztvizét csapolják meg.

A Vált víz (56 km) 657,0 km2-es vízgyűjtőterülete hasonló felépítésű, hosszan elnyúló, amelyből 68,3 km2 a Gerecséből eredő Vértes patakra vagy más néven Szent László vízre. Az 1951 óta folyó vízállásészlelés szerint a Váli víz vízállása Baracskánál —9 és 408 cm között ingadozik. A Vértes patak martonvásári mércéjén —14 és 200 cm közötti vízállásokat észleltek. A nyári nagy felhőszakadásokat követő árvizek igen nagy kárt okoznak; elöntésük a belsőségeket is veszélyeztetik. Az évi középvízhozam az említett két szelvényben egyformán kb. 450—500 1/s, a legkisebb víz 5—10 1/s. A közepes árvizek 10—15 m3/s-ra hágnak, de elérheti az árvízi hozam a 45 m3/s-ot is.

IRODALOM:

1. Magyarország Hidrológiai Atlasza, I. sorozat: Folyóink gyűjtője, 3. szám: A Sió és a Balaton, szerkeszti a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1953.

2. Adatgyűjtemény Magyarország felszíni vizeiről, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1962. összeállította: Puskás Tamás.

3. Magyarország Hidrológiai Atlasza, IV/1. szám: Az állóvizek katasztere, szerkeszti a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1962.

4. Területi Vízgazdálkodási Kerettervek. II. fejezet. Természeti adottságok. Vízgazdálkodási Tudományos Kuto.tó Intézet, Budapest, 1962. Számos szakintézmény közreműködése alapján összeállította: Csermák Béla.

5. Szesztay Károly: A Balaton vízháztartása. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Tanulmányok és Kutatási Eredmények, 10. szám, Budapest, 1962.

6. Szesztay Károly: Adalékok a Balaton hidrológiájához. Beszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1958. évi munkásságáról, Budapest, 1962.

7. Kessler Hubert: Az országos forrásvíznyilvántartás. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Tanulmányok és Kutatási Eredmények, 7. szám, Budapest, 1959.

3. Cholnoky Jenő: A Balaton limnológiája. Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága, Budapest, 1897.

9. Entz, B.: Chemische Charakterisierung der Gewässer in der Umgebung des Balatonsees und Chemische Verhältnisse des Balatonwassers, Annál. Bioi. Tihany, 1959. 26, (Magyar kivonattal).

10. Entz Géza és Sebestyén Olga: A Balaton élete, Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1942.

11. Szesztay Károly: A keszthelyi öböl feliszapolódása. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1961.

12. Szesztay Károly: Adalékok Magyarország állóvizeinek hidrológiájához. Építész és Közlekedéstudományi Közlemények, 1962. évi szám.

13. Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon, Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtárának tudománytörténeti kiadványai, 13. szám, Tankönyvkiadó, Budapest, 1960.

14. Mantuanó József: A Sió vízrendszere a Balatonnal, Kézirat, Budapest, 1952.

15. Szabó (Sédi) Károly: A Velencei-tó vízrajza. Vízügyi Közlemények, 1936/1.

16. Szabó (Sédi) Károly: A Velencei-tó hidrológiája. Vízrajzi Évkönyv, 1932.

17. Ádám—Szilárd—Marosi: A Mezőföld természeti földrajza. Akadémiai Kiadó, 1959. Budapest.

107