Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)

III. A Dunántúl vízrajza - B) A Dunántúli Középhegység és a Dunazug vizei

A Concó vízgyűjtőterülete 507,7 km2, hossza 47,1 km. Vizeit laza, jobbára negyedkori rétegekből felépített dombvidék jellegű tájról szedi össze. Felső részén erdős, alsó szakaszán szántó terület az uralkodó. A völgyek a felső szakaszukon erősebben bevágódtak. A Concó Kisbér alatt kiszélesül és töltődik. Átlagos esése 3—8 %o. Kb. 25 km-nyi alsó szakasza jó karba helyezett. Kisvize elenyésző, száraz nyarakon kiapad. Középvízhozama 0,4 m3/s, árvíz idején 10—20 m3/s-ot, kivételesen 30 m3/s-nál is többet hoz. A közelítően É—D irányú fővízfolyás völgyében és a mellékfolyások felső szakaszán igen sok a halastó, 2 malmot is hajt, de több a felhagyott malomcsatorna és zsilipmaradvány.

A Dunaalmásnál beömlő Altalér (51,3 km) a Gerecse D-i és a Vértes hegység É, Ny-i területének vizeit szállítja a Dunába. Az 546 km2 kiterjedésű vízgyűjtő nagyrészt laza kőzetekből (homok, löszös homok, kavics) felépített dombvidék. Csak a vízgyűjtőterület jobb oldali része hegységi, ill. erdős terület. A terület 60 %-ban vízáteresztőnek minősíthető. Az Altalér völgye 1—2 km széles, a bányavidéket behálózó mellékvízfolyásainak völgye csak a torkolatnál szélesedik ki. A vízfolyás esése a felső szakaszán 4—5 %o, alsó szakaszán 0,8 %0. Több üzemi és halastavat táplál (az Oroszlányi Hőerőmű hűtőtava, a kömyei öreg-tó, a Bánhidai Erőmű üzemi tava, a tatai Nagy-tó).

Az 1950 óta észlelt tatai mércén 31 cm és 165 cm ingadozó vízállásokat észleltek. Az Altalér heves árhullámai 1—2 napig tartanak. A természetes lefolyási viszonyokat nagymértékben befolyásolják a víztároló tavak, melyek a vízszegény időben a teljes vízmennyiséget is visszatarthatják, az árhullámokat csillapíthatják. Lényeges a mederbe beengedett bányavizek, egyéb vízhasználatok (a tatai Réti halastavak) és a vízgyűjtőn előforduló karsztos terület hatása. A tatai Nagytó után a vízjárás már kiegyenlítettebb. Az Angolkerti vízfolyás és a Gallai patak vízjárása is nyugodtabb. S vízhozamok alakulását kecskédi és tatai szelvény adatai szemléltetik (F = 159 km2 ill. 462 km2).

Jellemző vízhozamok a kecskédi szelvényben Legkisebb víz 0,100 m3/s

Középvíz 0,60 m3/s

Kivételes árvíz kb. 50—60 m3/s

tatai vízmércénél 0,240 m3/s 1,00 m3/s kb. 40—50 m3/s

A tényleges források langyos vizű karsztforrások, amelyek több forráscsoportban törnek fel. Vizüket a helyi strandfürdő vízellátási célokra használja fel. Tatán ezenkívül több karsztforrás működik. Tekintettel arra, hogy vízgyűjtőjük a Vértes és Gerecse — a bányavizek kiemelésével ill. a tatabányai karsztvízszint mesterséges süllyesztésével (1381 m A. f.) is vízhozamuk csökken sőt a Tükör és Pokol forrás el is apadt.

A Gerecse és Pilis és Budai hegységek közé beékelődő levél alakú vízgyűjtőterület (203,1 km2) fővízfolyása a 21,5 km hosszú Unyi patak. A forrás és csapadékvizeken kívül a csolnoki, annavölgyi, sárisápi bányák üzemvizének is bevezetője. A meder esése a forrásvidéken 20—25 %o, kö105