Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)

III. A Dunántúl vízrajza - A) A Balaton és a Sió vízvidéke

BO

Távolság KESZTHELY - tői o tó hossztengelyébe vetítve, km

0 1

10

1 , ,

20 |

30 I

> t 1« , ■

iiO\

50 I

60 \

70 00

A

J

í

i

A

A

J—'~k—

11

'lg

Ni 3? .

*58

OQCi

|

d»-s 1 56- S§

c* § S>-lf

1

'Sí

— Az észlelés kezdete —- A '0'pont, magassága

41. ábra. Szélokozta víztorlódás a Balatonon

szakok végén 6—10 mg/liter körüli, heves vihar után ugyanazokon a helyeken 80—100 mg/liter közötti hordalék töménységet mértek. A tó vizében oldott anyagok mennyiségének időbeli és területi változásai sokkalta kiegyenlítettebbek. A Balaton vizének átlagos oldottanyag-tartalma kereken 460 mg/literre tehető, aminek iononkénti megoszlása az alábbi:

K+

mg/liter

6,1

co3mg/liter

4,0

Na+

27,0

hco3280,0

Ca+ +

32.0

CL12,0

Mg+ +

47,8

so455,0

Összesen:

463,9 mg/1

A balatonvíz érdekes kémiai sajátossága, hogy gyakorlatilag egyáltalában nem tartalmaz szabad széndioxidot. Ennek egyik következménye, hogy a beléje torkolló és meglehetősen magas (40 mg/1 körüli) széndioxid-tartalmú vizek belépési helyein a calcium — hidrokarbonát — szabad széndioxid egyensúly alakulásának megfelelően jelentékeny meny- nyiségű kalciumkarbonát (CaCÖ3) rakódik le.

95