Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)

III. A Dunántúl vízrajza - A) A Balaton és a Sió vízvidéke

c:

'CU-ie

C;

cu

■V.-Qj

C3

CVJ

cm-S®

N

►to

v

*3k4

.«

^ 4

*-a „

1900 fg50

A 20 eres időszak utolsó éve

40. ábra. A vízleeresztőberendezések fokozatos bővítésének hatása a Balaton vízsziningadozására

ábra). A Balaton vízlengéseire a tó két végén (Keszthelyen és Balatonkenesén) elhelyezett vízállásíró műszerek adatai alapján Cholnoky Jenő már a múlt század végén felhívta a figyelmet. A szél okozta vízállásváltozások részletesebb tanulmányozására a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a közelmúltban a tó mindkét partjára kiterjedő rajzoló vízmérce hálózatot létesített. Ugyancsak a legutóbbi időben indultak meg a szél okozta hullámzásra vonatkozó részletes mérések. Az évenkénti legnagyobb hullámmagasság 120—150 cm-re becsülhető.

A Balaton vizének hőmérsékletéről Siófokon és Tihanyban több évtizede folynak észlelések, de ezek — minthogy legnagyobbrészt csak napi egyszeri adatot szolgáltatnak — középértékek megállapítására nem alkalmasak. Siófokon 1958 óta folynak részletes (napi háromszori, egyes időszakokban napi ötszöri) mérések, amelyek a hőmérséklet mélység szerinti változására is kiterjednek. Több alkalommal készültek a tóról hőmérsékleti hossz- és keresztszelvények is.

A mérésekből kitűnik, hogy a Balaton víztömege a szélokozta gyakori átkeveredés miatt gyakorlatilag (2—3 C° eltérésekkel) azonos hőmérsékletűnek tekinthető. Kivételt képez a keskeny parti sáv, ahol szélcsendes és derült nyári napokon 8—10 C°-kal melegebb, illetve éjszaka 4—6 C°-kal hidegebb lehet a víz, mint a tó belsejében. Az igen kis vízmélységek következménye a tó tömegének gyors felmelegedése, ill. lehűlése.

A nagyméretű és gyakori átkeveredés nyomja rá bélyegét a balaton- víz kémiai és biológiai viszonyaira is. A tó vizének lebegő hordaléktartalma igen tág határok között változik: a felszín alatt 30 cm mélységből vett minták alapján végzett vizsgálat során hosszabb szélcsendes idő94