Magyarország hidrológiai atlasza. IV. sorozat, Állóvizek. Magyarország állóvizeinek katasztere (VITUKI, Budapest, 1962)
Bevezetés
Az adatfeldolgozás 1961 nyarán, mintegy 3 hónap alatt készült el. Az összesen 1126 térképlap átvizsgálásával megállapított alapadatokat a II. táblázatban csatolt törzskönyv foglalja össze. Az egyes állóvizek törzsszámát (1—1169) a térképlapoknak a feldolgozás földrajzi sorrendjének megfelelő egymásutánja szabta meg. (A lapokat nyugatról kelet felé és északról dél felé haladva vettük sorra, előbb a Dunántúlra, majd ugyanilyen sorrendben a Dunától keletre eső területekre vonatkozóan.) A „Megnevezés” rovatoan az áiiovi/nek a térképen feltüntetett nevét, az állóvízhez iegkozeieüüi községét, tovaDöa a megközelítésre, illetve a községhez viszonyított helyzetre ucaio nenany szót taiaiunK. (hl. a kezeli puszta neve).. Természetesen előfordulhat, hogy valamely állóvíz nem a legKOzeleuoi község közigazgatási területéhez tartozik, ezt azonoan — a kozsegnatarok bejeioiesenek Hiányában — a térképről nem lehet megállapítani. Jeueg szerint három csoportot kuionooztettünk meg: Természetes (i), mesterséges (ÍVi) tavaKat, ni. hoitmeareKet (Jri). n,nnei reszeteseDD megKuionDoztetest a terKep aitaiaoan nem tesz lehetővé, sót nehány esetben a természetes, vagy mesterséges er ehet sem volt kétséget kizáróan megállapítható. (Ilyen esetekben a jellegre utaló betűt zárójelbe tettüü.) Az állóvizek kiterjedését a beiogialo, illetve kiegyenlítő sokszögek alapján számítással állapítottuk meg. Piammetrálast csalt néhány nagyobb és igen szabálytalan vonalo- zású állóvíz esetében végeztünk. A közölt adatok — a többször megismételt független mérés és a planimetrálás eredményeinek egybevetése szerint — mintegy 5%-nyi átlagos pontossággal közelítik meg a térképen jelölt terület pontos értékét. A tógazdaságok összetartozó rekeszeit,továbbá a valamikor összefüggött természetes tavak és holtágak különálló részeit közös törzsszámon, egyetlen állóvízként vettük nyilvántartásba, és a különálló részek számát a II. táblázat 5. oszlopában adtuk meg. A táblázat 6. és 7. oszlopában találjuk a pontos helymeghatározást jelölő földrajzi koordinátákat, amelyeket az állóvíz középpontjára (pontosabban az állóvizet befoglaló mértani idom középpontjára) vonatkozóan tized perc pontossággal mértünk le a térképlapokról. Ez vízszintes értelemben (nyugat—keleti irányban) mintegy 125 m, függőleges értelemben (észak—déli irányban) 184 m pontosságot jelent. A II. táblázat két utolsó oszlopa a feldolgozás alapjául szolgáló térképlap számát és helyszíni helyesbítésének időpontját jelöli meg. Az előbbi az állóvízről, vagy vízgyűjtőjéről való további térképi tájékozódást kívánja megkönnyíteni, az utóbbi annak megítélése miatt fontos, hogy a helyszíni bejárás, ill. felmérés időszakában viszonylagosan alacsony, vagy magas lehetett-e az állóvíz vízállása. A törzskönyv a táblázat 9 oszlopában foglalt fentebbi adatokon kívül esetenkénti megjegyzések alakjában az alábbiakról nyújt még tájékoztatást: A törzsszám mellett a felső indexben elhelyezett „n” betű arra utal, hogy az állóvizet legalább Vs részben nád borítja. Az állóvízre vonatkozó egyéb érdemleges megjegyzésekre, amelyek a táblázat végén találhatók, a törzsszám melletti csillag utal. Ezek a jegyzetek az állóvizet körülvevő nádas vagy vizenyős táf*filet nagyságáról, az állóvíznek az országhatáron túlnyúló részéről, a különálló meder-részek egyenkénti nagyságáról, stb. nyújtanak tájékoztatást. A TÖRZSKÖNYV HASZNÁLATÁT MEGKÖNNYÍTŐ MUTATÓK A II. táblázat a nyilvántartásba vett 1169 állóvizet a térképlapok földrajzi sorrendjében sorolja fel. A törzskönyv használatának megkönnyítésére négyféle mutatót készítettünk, amelyekben a II. táblázat törzsszámán kívül az állóvíz kiterjedését közvetlenül is megadtuk. A III. táblázatként csatolt községenkénti mutató a tájékozódás legfőbb segédeszköze. Mint már fentebb említettük, a községek megnevezése nem közigazgatási hovatartozást, hanem az állóvízhez való közelséget jelent. Kétes esetben több szomszédos község neve szerint is ajánlatos tehát tájékozódni. 7
