Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)

2. A VÍZFOLYÁSOK

Bogárdi a vízrajzi szolgálat 1948/53. évi igen részletes méréseiből számos szelvényre meghatározta a vízállás és a töménység, illetve a lebegtetett hordalék súlya közötti összefüggést, és ezen az alapon kiszámította a vízjárás szempontjából átlagosnak tekinthető 1931/40. évtizedre a hordalékszállítás átlagértékeit, továbbá az eddig észlelt legmagasabb vízállásnak megfelelő töménységet, illetve hordaléksúlyt. Noha a számításhoz felhasznált összefüggések elég lazák, feltehető, hogy az ellentétes eltérések kiegyenlítik egymást. Adatait ezért földrajzi szempontból már többé-kevésbé jellemzőnek tekinthetjük. Az adatokat az újabb mérési eredmények figyelembevételével átdolgozva a VIII. táblázatban foglaltuk össze. (A lebegő anyag átlagos szemátmérőjéről a VII. táblázat ad felvilágosítást.)

A vizsgált szelvényeken átfolyó víz a jellemző évtized átlagában köbméterenként 40—1060 gramm iszapot tartalmaz. A töménység alsó határa 6—10 gramm/m3, míg a felső határérték 7—29 kg/m3. Feltűnő, de természetes is, hogy mennyivel nagyobb a Tisza-víz és a tiszai mellékfolyók töménysége a Duna és a dunántúli folyók vizének töménységénél. A Tisza 300—560 g/m3 átlagos töménységével valóban megérdemli a „szőke” jelzőt, hiszen árvizének átlagos iszaptartalma 4—5-szörte nagyobb a Dunáénál.

A VIII. táblázat a görgetett hordalék másodpercenkénti mennyiségéről is tájékoztat. Az adatok értékeléséhez tudnunk kell, hogy a fenéken nyugvó durvább hordalék csak egy-egy árhullám idején indul meg, és addig folytatja útját, amíg a vízállással (vízmélységgel) változó hordalékmozgató erő bizonyos küszöbértéknél nagyobb. Ez a küszöbérték pedig a különféle nagyságú szemcsékre nézve és a meder különböző mélységű helyein, más és más. A görgetett hordalék tehát lökésszerűen, a medernek) az árhullámok tartama alatt változó szélességű sávjában mozog. Közben az anyag szemnagyság szerint szétrendeződik, a mozgó sáv szélére kerülő nagyobb szemek lemaradoznak, és esetleg csak a legközelebbi domború parti zátonyig jutnak el.

Ilyen körülmények között a folyók valamely szelvényén másodpercenként áthaladó görgetett hordalék mennyiségének megmérése is igen bajos, de még nehezebb az évi hordalékszállítás meghatározása. Noha a magyar vízrajzi szolgálat a görgetett hordalék mérése terén nemzetközileg is elismert eredményeket ért el, még nagyon távol vagyunk attól, hogy véglegesnek tekinthető eredményekről beszéljünk.

Amint a víz apadni kezd, és az elragadó erő a megfelelő határértéknél kisebb lesz, a durvább hordalék szükségképpen lerakódik. A görgetett hordalék átlagos szemátmérője ezért a zátonyról vett mederanyagénál lényegesen kisebb (lásd a VII. táblázatot).

A görgetett hordalék mindenkor kevesebb a lebegő hordaléknál. Pl. nagy árvíz idején, amikor a Duna Nagymarosnál 8500 m3/s vizet hoz, az 1000 g/m3 max. töménységet figyelembe véve másodpercenként 8,5 tonna/s lehet a lebegő hordaléka. Ugyanakkor a görgetett hordalék legfeljebb 12 kg/s. A Tisza szegedi szelvényére — 3500 m3/s hozammal és 3500 g/m3 töménységgel számítva — felső határként 12,2 tonna/s lebegő hordalékot kapunk, míg a görgetett hordalék legfeljebb 7 kg/s.

87